Túró

az a tejtermék, melyet ugy nyerünk, hogy a magától megaludt vagy ojtó segélyével megaltatott tejet ritkásan szőtt vászonzacskóba öntvén, a savót ki hagyjuk belőle csurogni. A zacskóban visszamaradó gömböt gomolyának mondjuk. T.-t tehén- és juhtejből készítenek. A tehéntejből készített T.-t rendesen a konyhában használják el, de újabban a pécsi tejszövetkezet pogácsasajtot (quarglit) is készít belőle. Mind a két célra lefölözött tehéntejből nyerik a T.-t s ez főleg kazeinből és savóból áll, de zsírt nagyon keveset tartalmaz. Ellenben a juh-T. igen kövér, mert a juhtej különben is kövérebb mint a tehéntej és mert a juhtejet nem szokás lefölözni. A juh-T.-t rendesen bödönysajtok készítésére használják. Magyarországon főleg liptói T.-t és brinzát csinálnak belőle. Mind a két juh-T.-féle ugy készül, hogy a T.-zacskóból kikerülő gomolyát néhány napig szellős helyen száradni hagyják, azután meghámozzák, kézzel v. géppel meggyúrják, sózzák s végre bödönyökbe nyomkodják. A liptói T. 1-2 kg. T.-t befogadó bödönyökben csakhamar elkészítése után jön forgalomba s ezért szelid ízü, ellenben a brizna, melyet a juhtartó gazdák többnyire saját szükségletükre készítenek, sajtárba vagy hordóba nyomkodtatván, a savanyu káposztához hasonlóan kövekkel terheltetik meg és csak akkor kerül fogyasztásra, ha már csipős ízü lett. E T.-féléket rendesen nyáron készítik, mert fejős juhaink (l. Racka és Cigája) tavasszal ellenek s nyárig szoptatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon