Tüsző
(lat. folliculus a. m. kis bőrzacskó, tömlő), a köztakarón és
a nyálkahártyákban gazdagon előforduló, a hámréteg kesztyűujjszerű
kitüremkedéséből származó, s tehát hámmal bélelt csövek, melyek e hártyákon
szabadon nyílnak; ilyenek a bél csöves Lieberkühn-mirigyei, a bőr szőr-T.-i a
beléjük szájadzó faggyúmirigyekkel. Egyes szervekben (pajzsmirigy, petefészek)
a T.-k golyó alakúak és zártak; de ezek is a hám betűrődéséből s másodlagos
lefűződéséből származnak. Vannak azonban nem hámból képződő, hámot nem
tartalmazó, hanem nyirokszövetből (limfadenoid szövetből) álló képletek,
melyeket szintén T. névvel jelöl az anatómia. Ilyenek a nyirokmirigyek
kéregállományában fekvő folyó alakú képletek; a nyelv gyökén, a garatban, a
belekben előforduló gombostűfejnyi és nagyobb, helyenként (Peyer-plagne)
nagyobb szigetekké összeálló képletek; a lépben előforduló Malpighi-féle T.-k.
A köztakarón gyakran válnak lob székhelyeivé (T.-s bőrlobok: akne). - T. a
növénytanban: egyetlen egy termőlevélből alakult olyan egyrekeszű, száraz
toktermés, mely a hasi oldalon hosszant nyílik fel, és gyakran, körbe helyezkedve,
társasan többedmagával (sisakvirág, hunyor) szokott kifejlődni (a
hunyorneműeké), ritkán magános, mint a mezei szarkalábé, de már a hegyi
szarkalábfajoké társas. A T. magva a hasi forradáson van. Az állattanban a
T.-nek összetétele használatos, pl. haj-T., nyálka-T.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|