Tűzálló

azon anyagok jelzője, amelyek vagy egyáltalában nem égnek vagy pedig csak felette nagy hőfokok behatása alatt gyuladnak meg és szenvednek alakváltozást. Kis alakban és mennyiségben tulajdonképen egyik anyag sem tűzálló, mert a gyujtótükör gyujtópontjában még a gyémánt is elég, vékony lemezekben a fémek is. T.-nak nevezzük tehát főleg azt a testet, amelyik lángba nem borul. A fa- és szövetnemüek tűzállósítására az u. n. telítés szolgál. A T. szekrények, ajtók (Wertheim-szekrények) egyrészt a betörés ellen kivánnak biztonságot nyujtani, másrészt a tűz behatása ellen is. Ez utóbbi okból két fémlemez között vagy légüreg hagyatik, vagy pedig kitöltetik ezen üreg hamuval, gipsszel, azbeszt-cémenttel, kemény fával, szóval rossz hővezetővel, mely lehetetlenné teszi a belső üreg áthevülését még akkor is, hogyha a külső lemez már teljesen izzóvá lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon