Tűznemek

a kézi lőfegyverek tűznemei. Fegyvertani szempontból megkülönböztetendők: 1. az egyes tűz, mint csatártűz (Plänklerfeuer); 2. az osztagtűz, mint gyors (Schnell-) és össztűz (Salvenfeuer). A tüzérség tűztevékenysége két fő részre, nevezetesen a belövésre (Einschiessen) és a tulajdonképeni tüzelésre oszlik. A belövés által azon irányzékállás határozandó meg, melynek használata mellett a középső találatpont a célponttal összeesik, vagy ehhez közel hozatik. Az üteget, mint a tüzérség harcászati egységét véve alapul, a következő T.-et különböztetjük meg: 1. Ütegtűz, amelynél a lövegek valamelyik szárnyon kezdve, kisebb-nagyobb szünetekkel egymásután (ürlövedékekkel v. shrapnellel) tüzelnek; az ütegtüzet mozgásban nem levő céltárgyak ellen és különösen akkor alkalmazzuk, ha a harc viszonyi lassu tüzelést igényelnek. 2. Félüteg-tűz, amikor a nehéz és könnyü ütegeknél az egyes félütegek lövegei a tűzvezető szakaszparancsnokok vezényszavára egymásután kisebb-nagyobb szünetekkel tüzelnek; ezen tűznem gránát- és shrapnel-lövéssel mozgásban nem levő céltárgyak ellen, valamint az üteg, tevékenységének fokozására alkalmaztatik. 3. Össztűz, még pedig félüteg- és ütegössztűz. A félütegössztűz (gránátokkal v. shrapnellel) összetömörülő csapatok, szoros-bejáratok, erős védtárgyak stb. ellen alkalmaztatik. Az egyes félütegek összes lövegei vezényszóra egyidejüleg tüzelnek. Az ütegössztűz nagyobb tüzérkötelékben használtatik; az üteg összes lövegei az ütegparancsnok vezényszavára egyidejüleg tüzelnek. 4. Kilövések, mikor a tábori és lovagló üteg lövegeinek nagyobb része (6 illetve 4) alkalmas pillanatokban az ütegparancsnok vezényszavára legott tüzel (csakis mozgásban levő céltárgyak ellen). 5. Egyes tűz, melynél minden löveg a lövegirányzó vezényszavára azonnal tüzel, mihelyt lövésre kész. Alkalmaztatik válságos pillanatokban, meglepően támadó lovasság ellen, előre időzített shrapnellel, a legközelebbi lövőtávolságokra azonban ugy lovasság, mint gyalogság ellen kartáccsal.

Forrás: Pallas Nagylexikon