gyanánt a vizen kivül már anyagokat is alkalmaznak, u. m az égő tárgy burkolására föld, homok (főleg égő olajoknál és zsíradékoknál); továbbá zárt helyiségben a vizgőz és fojtó gázokat létesítő vegyi anyagokat. Ez utóbbiak között említésre méltó a Bucher-féle oltószelence, mely a puskaporhoz hasonló összetételü, gyujtózsinegjénél meggyujtva nagy mennyiségben fejleszt fojtó gázt és a tüzet ily módon zárt helyen (bányákban, pincékben) az oxigén evonásával elfojtja vagy legalább terjedésében megakasztja a tüzet. Alkalmazásba jöttek továbbá oly sókeverékek, melyek a vizben feloldatván és azzal az égő tárgyra kiöntetvén, azon sókérget alkottak s igy az égést lehetetlenné tették (oltó gránát); ugyanezen sók oldatába kénsav vagy borkősav vezettetvén, szénsav fejlesztetik, mely arra szolgál, hogy a zárt edényből magát az oldatot is kihajtja a sugárcső nyilásán (extinktőrök). Miller német gépész oly keverő gépet szerkesztett, mely az oltó port a fecskendőben annak vizébe keveri, ugy hogy a fecskendő sugara tulajdonképen sóoldatot lövel ki. Ilyen oltó anyagok összetétele rendesen a következő anyagokat mutatja: szóda, klórnátrium, timsó, vasvitriol, nátronüveg, agyagföld stb. Végül alkalmazták a szénsavat is oltó anyag gyanánt, csakhogy erre nem mutatkozott alkalmasnak (drága is), mig ellenben az oltó viznek valamely zárt edényből való kihajtására - a reá gyakorolt nyomás által - bevált s újabban a szénsavfecskendők mindinkább hódítanak tért.