Tyche

Az ókori mitológiában a véletlen szerencsének istenasszonya, akit azonban a költők különböző helyek iktattak be az istenek családfájába. Hesiodos Okeanos és Tethys leányai között sorolja fel, Pindaros a moirák között emlékezik meg róla. Képzőművészeti ábrázolásaiban különféle jellemző tárgyakkal fordul elő. Apelles óta mutatkoznak az ülő T.-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával bírnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetű és hogy T.-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították, aki a helléneknél Aphroditévá lett ugyan, a diadochok városalapításai alkalmával azonban megint puszta személyesítéssé változott vissza.

Ez alkalommal lett abból a diadémszerű fejdíszből, mely különösen Héra és Demeter szobrain jelenik meg, a szimbolikus falkorona. E falkoronás ülő T.-szobroknak legremekebb példája Eutychides antiokiai T.-je (l. az ábrát). Így lett T. egyes államoknak s városoknak megőrzője, jelképe és belőle alakultak a művészetben azok az újkori falkoronás nőalakok, melyek képeken és pénzeken (p. a kiegyezést megelőzőleg használt régi osztrák papiros forintokon) fordulnak elő. T. neve a rómaiaknál Fortuna.

Forrás: Pallas Nagylexikon