Typhon

vagy Typhoeus, a görög mitoszban rettentő őskori szörnyeteg; ugy látszik azoknak a romboló fergetegeknek megszemélyesítése, melyek vulkáni kitörések alkalmával a föld méhéből előtörnek. Reá vonatkozólag egy régebbi és egy későbbi mondakört kell megkülönböztetnünk. A régebbi szerint T. Gaiának és Tartarosnak legkisebb fia, 100 sárkányfejjel biró szörnyeteg villámló szemekkel és rettentő hanggal. Tőle erednek a pusztító viharok és szelek, azonkivül Echidnától születnek neki: Orthros, Kerberos és a lernai hidra. Zeusszal is szembeszállott, aki csak kemény küzdelem után tudta menyköveivel leverni és a Tartaroszba (mások szerint az Etna v. más tüzhányó alá) száműzni. Az újabb monda szerint az istenek T. támadását ki nem tartották, hanem Egyiptomba menekültek, ahol részint elrejtőztek, részint állatalakokat öltöttek magukra. Egyedül Zeus küzdött T.-nal, de vesztére, mert legyőzték, kezeinek és lábainak inaitól megfosztották és egy kilikiai barlangban Korikosz mellett fogva tartották. Hermes és Aigipan azonban ellopták T.-tól Zeus inait és beletették a testébe, mira amazt végre mégis csak leverte. T. (Tebha, illetőleg Set néven) Egyiptomban is előfordul; ősrégi időtől fogva nagy tekintélyü isten, Sebnek (Kronos) és Nuthnak (Rea) fia. Hadisten, kiről a XIX. (Seti) dinasztia nevét is kölcsönzi, s akit különösen Ombosz városában tisztelnek. Ámde egyszerre (a XXI. dinasztia végén) hirtelen fordulat áll be; T.-Setet ugy tekintik, mint Egyiptom ellenségeinek istenét és minden gonosznak kútfejét. Gonoszságában még testvérét Osirist sem kiméli (a részletekre nézve l. Egyiptomiak vallása). Ábrázolási módja is gyűlöletes (szamáralak, vagy legalább szamárfej), csak ritkán fordul elő emberalakban szarvakkal a fején. V. ö. Meyer, Set-T. (Lipcse 1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon