Typhon
vagy Typhoeus, a görög mitoszban rettentő őskori szörnyeteg;
ugy látszik azoknak a romboló fergetegeknek megszemélyesítése, melyek vulkáni
kitörések alkalmával a föld méhéből előtörnek. Reá vonatkozólag egy régebbi és
egy későbbi mondakört kell megkülönböztetnünk. A régebbi szerint T. Gaiának és
Tartarosnak legkisebb fia, 100 sárkányfejjel biró szörnyeteg villámló szemekkel
és rettentő hanggal. Tőle erednek a pusztító viharok és szelek, azonkivül
Echidnától születnek neki: Orthros, Kerberos és a lernai hidra.
Zeusszal is szembeszállott, aki csak kemény küzdelem után tudta menyköveivel
leverni és a Tartaroszba (mások szerint az Etna v. más tüzhányó alá) száműzni.
Az újabb monda szerint az istenek T. támadását ki nem tartották, hanem
Egyiptomba menekültek, ahol részint elrejtőztek, részint állatalakokat öltöttek
magukra. Egyedül Zeus küzdött T.-nal, de vesztére, mert legyőzték, kezeinek és
lábainak inaitól megfosztották és egy kilikiai barlangban Korikosz mellett
fogva tartották. Hermes és Aigipan azonban ellopták T.-tól Zeus inait és
beletették a testébe, mira amazt végre mégis csak leverte. T. (Tebha, illetőleg
Set néven) Egyiptomban is előfordul; ősrégi időtől fogva nagy tekintélyü isten,
Sebnek (Kronos) és Nuthnak (Rea) fia. Hadisten, kiről a XIX. (Seti) dinasztia
nevét is kölcsönzi, s akit különösen Ombosz városában tisztelnek. Ámde
egyszerre (a XXI. dinasztia végén) hirtelen fordulat áll be; T.-Setet ugy
tekintik, mint Egyiptom ellenségeinek istenét és minden gonosznak kútfejét.
Gonoszságában még testvérét Osirist sem kiméli (a részletekre nézve l.
Egyiptomiak vallása). Ábrázolási módja is gyűlöletes (szamáralak, vagy legalább
szamárfej), csak ritkán fordul elő emberalakban szarvakkal a fején. V. ö. Meyer,
Set-T. (Lipcse 1875).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|