Tyrtaeus

(Tyrtaios), ó-görög elegiaköltő, a második messzenei háboru idején (Kr. e. 685-668) virágzott, melynek eseményei ugyanazon mederben folynak T. életének javával. Mesés hagyomány szerint a spártaiak Athénből kapták hadvezérül, amikor a messzeneiek nagyon szorongatták őket és ők a delfii jóslóhely tanácsára Athénhez fordultak segítségért. T. aztán harci énekeivel annyira fellelkesítette őket, hogy ellenfeleiket legyőzték. Ugyanezen hagyomány azt tartja T.-ról, hogy sánta volt és irástudó (nem iskolamester). Költeményeiből kevés maradt reánk. Töredékeit kiadták: Schneidewinn a Delectus poesis graecae elegiacae I. kötetében (Göttinga 1838) és Bergk és Poetae lyrici graeci 2. kötetében; jellemzése Boros Gábornál, A görög elegia az alexandrin korig (Egyetemes Philologiai Közlöny VII. köt.); egyes költemények magyarul Fináczy Ernőtől és Latkóczy Mihálytól. T.-t a harci lelkesítés költőjének tekintvén az utókor, a magyar irodalmi közvélemény ezen a néven nevezte el Petőfit magyar T.-nak.

Forrás: Pallas Nagylexikon