Tartomány Olaszországban, Karintia, Görz-Gradiska, az
Adriai-tenger, Velence, Treviso és Belluno közt, 6619 km2
területtel, (1881) 501,745 lak., az 1895-iki becslés szerint 532,359 lak. É-i
részét hegyek takarják. A tenger közelében mocsaras, e mocsarak a
Marano-melléki lagunákkal állanak összeköttetésben. Fő folyói: a Livenza (a
Medunával és Monticanóval), a Tagliamento, Stella, Cormor, Aussa, továbbá a
Natisone és Judrio, amelyek az Isonzóval egyesülnek. A termékeny talaj szolgáltat
búzát, kukoricát, rizst, kendert, hüvelyeseket, burgonyát, gesztenyét, bort és
selymet; jelentékeny az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, kecske); kevésbbé
fontos a halászat. Az ipar főbb ágai: a selyem- és pamutáru-, papiros-,
fémárukészítés, bőrgyártás és az agyagipar. Járásai: Ampezzo, Cividale del
Friuli, Codroipo, Gemona, Latisana, Maniago, Moggio Udinense, Palmanova,
Pordenone, Sacile, San Daniele del Friuli, San Pietro al Natisone, San Vito al
Tagliamento, Spilimbergo, Tarcento, Tolmezzo és U. - 2. U., az ugyanily nevü
tartomány és járás, továbbá érsekség székhelye, termékeny vidéken, a Torréból
kiágazó Roja-csatorna és vasutak mellett, (1881) 32,020, az 1895-iki becslés
szerint 37,200 lak., jelentékeny selyemiparral, élénk len- és kenderkereskedéssel;
többféle közép- és népiskolával. Épületei és műemlékei közül kiválnak: a
békeistennőnek, II. Viktor Emánuelnek, Justitiának szobrai, a Garibaldi-emlék,
két óriási márványszobor (Herkules és Cacus), két magas oszlop; a város közepén
1517. Giovanni Fontana által épített erősség, most kaszárnya; a román ízlésü
dóm, hatszögü harangtoronnyal, belsejében Antonini gróf lovas szobrával és
Bricito Zakariás érseknek Millisini által készített szobrával; a gyönyörü Campo
Santo, Európa egyik legszebb sírkertje; az érseki palota, melynek belsejében az
összes aquilejai patriárkáknak, az U.-i érsekeknek és püspököknek arcképei;
továbbá Tiepolótól és Giovanni da Udinétől freskók láthatók; az 1457. a
velencei doge-palota mintájára épített Palazzo del Municipio, amelyben el van
helyezve Ajax óriási márványszobra, Pomponio Amalfio és Grassi több festménye;
a Palazzo Bartolini, Friaulra vonatkozó gazdag könyvtárral; végül a városi
muzeum római régiségekkel, éremgyüjteménnyel és egy kis képtárral. U. egy külső
és egy belső részre oszlik, amelyeket egymástól körfalak és árkok választanak
el. U., a régi Utina vagy Utinum, csak a X. sz.-ban keletkezett. 1238. Berthold
aquilejai patriárka Friaul fővárosává tette. 1420. került Velenéhez. 1750. lett
érseki székhellyé. A francia uralom alatt Passariano départementnak volt
székhelye. 1814. Ausztriához került. 1848. az első város volt, amely a velencei
forradalom kitörésekor az osztrák őrséget elűzte. 1866. került Olaszországhoz.
Forrás: Pallas Nagylexikon