Uhde Frigyes
Német festő, szül. Wolkenburgban (Szászország) 1848
máj. 22-én. 1862. katonai pályára lépett, végigküzdötte az 1870-71-iki
hadjáratot és 1877. mint kapitány vált meg a szolgálattól. Eleinte Münchenben
tanult, majd 1879, Párisba ment, hol Munkácsynak lett tanítványa, a nélkül
azonban, hogy ez nagyobb hatást gyakorolt volna fejlődésére. 1880. kiállított
képei: az Énekesnő és a Családi hangverseny inkább a francia impresszionisták
befolyását árulják el. Hazatérve, főleg Liebermann hatása alatt, meglátogatta
Hollandiát. Ott keletkeztek: A varró nők és A kintornás ember. Eredetiségét,
tehetségének teljes kifejlését azonban csak Engedjétek a kisdedeket hozzám
jönni! (1884. lipcsei muzeum) címü képével mutatta meg, Rembrandt hatása alatt
új irányt szabott a modern vallásos tárgyu festészetnek, mikor a bibliai
elbeszélést a jelenkori, mindennapi életbe helyezte át. Ezen képe, valamint a
következők: A tanítványok Emmauszban; Krisztus Urunk, légy vendégünk! (berlini
nemzeti képtár); Az utolsó vacsora (1886); A hegyi prédikáció (1887);
Karácsonyest; Menekülés Egyiptomba; A napkeleti bölcsek; Krisztus prédikációja
a tó mellett; Krisztus és Nicodemus: a legismertebb festők sorába emelték, ha
nagy ellenzéket keltett is fölfogása kérlelhetetlen realizmusával.
Valamennyiben kitünik eredeti festői fölfogása, mély, vallásos érzése és bámulatos
jellemző tehetsége. Egyéb művei, számos képmáson kivül: Gyakorló dobosok
(1884); Gyermekek körmenete (1888); A gyermekszoba; A pusztai hercegnő (1889);
A szinész (1893); Noli me tangere (1894). V. ö. Lücke, Fritz von U. (Lipcse
1887); Bierbaum, Fritz von U. (München 1893).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|