Új-latin költők
ellentétben az ó-latin klasszikusokkal és a középkor
költőivel azok, akik a klasszikus tanulmányoknak újból az erdeti görög kútfőkre
való fektetése óta, szóval az u. n. renaissance idejétől fogva latin nyelven
irták költeményeiket. Törzsökös ősüknek az olasz Petrarca (l. o.) tekintendő,
akit latin körteményeiért koronáztak meg 1341. a római kapitoliumon. Az ő
nyomdokaiban haladtak az u. n. humanisták (l. Filologia), akik Európa összes
művelt országaiban feltünnek és különösen a XV. és XVI. sz.-ban utánozzák az
antik költészetet; eleinte formában és tartalomban, később már csak az üres
formában. Nagy tömegükből azonban mindenkor kiemelkednek egyes kiváló
szellemek, melyek az antik formában saját egyéni tartalmuknak tudtak kifejezést
adni. Magyarországon az Ú.-nek kedvezett a latin nyelvnek hivatalos szerepe.
Zsigmond király érintkezése a korabeli humanistákkal (l. Korvina)
előkészítették az ízlést azon irány számára, melyben később Mátyás korában a
hazai irók közül Janus Pannonius (l. Cesinge), s a Magyarországra elszármazott
olaszok közül számosan működtek. Ekkor érintkezett a magyarországi U. csoportja
nemcsak a bécsi körökkel (l. Sodalitas literaria Danubiana), hanem a jelesebb
német és cseh-morva humanistákkal is, kiknek irói működésére nagy hatással
volt. Augustinus Olomucensis (lásd Augustinus Moravus) egy latin eposzt irt a
magyar történelemből. A mohácsi vész és az előzetes züllés megakasztotta az
új-latin költészetet is, de a XVI. és XVII. sz.-ban másodvirágzás indul meg,
melynek szintere Felső-Magyarország, kiválóbb alakjai Bocatius János (l. o.),
Werner György a nagysárosi vár parancsnoka s ennek barátai, végül Weber János,
eperjesi főbiró köre; ugyanazon Weberé, akinek neje Weston Erzsébetnek a II.
Rudolf prágai udvaránál élt humanista és új-latin költőnek leánya volt.
Ugyanekkor az U.-nek bölcsőül szolgáltak a magyar szerzetesiskolák, melyekből
mai napig is kerülnek ki U. (nevesebb latin verselőiket l. Filologia). Tamaskó
István (l. o.) egy egészen eredeti valamit képvisel: ő új-latin műfordító.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|