Új adomány

(növa donatio), előbbi magánjogunkban - habár e szót többféle értelemben használták - szoros értelemben oly adomány, amelyben valamely nemesi jószág erőtlen (kétséges) jogu birtokosa akkor részesült, midőn elődei is már a jószágnak hosszas és békés birtokában voltak. Célja az volt, hogy a birtokos magát a lappangó királyi jogra nézve biztosítsa. Ha a felkérő hamis előadás alapján eszkölte ki magának az U.-t, ha jelesül kitünt, hogy ő nem volt a jószágnak valódi birtokosa, az adomány érvénytelen volt. L. még Adományrendszer.

Forrás: Pallas Nagylexikon