Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Újházy Lász... ----

Magyar Magyar Német Német
Újházy Lász... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Újházy László

Politikus, a szabadságharcnak és emigrációnak egyik kiváló alakja, született Budaméren (Sáros) 1795., meghalt Sírmezőnek nevezett telepén (Texas) 1870 márc. 7. Régi nemes családból származott, melynek őse Ábrahám 1610. kapta meg a nemességet rozsnyóbányai és budaméri előnévvel, s melynek tagjai különösen a katonai pályán tűntek ki. A fiatal U. alsóbb iskoláit Eperjesen járta, a bölcsészetet Debrecenben, a jogot Sárospatakon tanulta. Iskolái végeztével nőül vette a Szepességen Szakmáry Donát fiúsított leányát, Benyovszky Móric unokáját. Fiatal nejével Sáros vármegyébe költözött, hol ugy a gazdasági, mint a politikai téren fontos szerepre vállalkozott. 1837-ben Lovassy és társai mellett a megyegyűlésen heves beszédet mondván, felségárulási perbe került, melytől csak 1840. szabadult meg, akkor is nádori közbenjárásra. 1848. Sáros vármegye alkotmányos főispánja lett, de az aulikus többség ellenszenve miatt kevés időt töltött a vármegyében, inkább Pesten tartózkodott az országgyűlésen, hol a főrendiház 1848 jul. 6. az ő indítványára nevezte el magát felsőháznak. 1848 szept. végén szabadcsapatot toborzott, melynek élén részt vett Görgeynek téli hadjáratában. Ennél sokkalta fontosabb kormánybiztosi tevékenysége, melyet előbb Rozsnyó és vidékén fejtett ki, utóbb Komáromban, melynek kapitulációjánál a kormány részéről a feladó levelet ő irat alá és Haynaut bámulatba ejtette becsületességével. Ezalatt a pecsovicsok Schlickkel összejátszva feldúlták birtokát úgy, hogy neje és gyermekei alig menekülhettek. A komáromi kapituláció után ő és családja (közte két fia, Farkas és Tivadar honvédszázadosok) Észak-Amerikába utaztak. New-Yorkban rendkívül kitüntetőleg fogadták őket, az Egyesült Államok akkori elnöke Taylor levélben üdvözölte U.-t. Ezután Iowa államba indultak, ahol U. 1850 szept. 1. megtelepedett és Új-Buda (New-Buda) néven valóságos magyar gyarmatot alapított. Az ő vendégszerető házukban töltötte életének utolsó idejét Kerényi Frigyes bujdosó költőnk is. De U. nem sokáig maradt Új-Budán. 1851 okt. 6. elveszítette nejét, akit az őserdőben temetett el, de később ismét kiásott, és így vitt magával Texasba, ahová a Mississippi végtelen rónáin áthatolva, 1852 végén megérkezett; San Antonio közelében új telepet létesített, s azt Sírmezőnek nevezte el. Itt temette el újra kedves halottját és teljes erővel a gazdaságra adta magát. Időközben kitört az amerikai polgárháború, s U.-nak menekülnie kellett és eljutott Washingtonba. Az Egyesült Államok akkori elnöke Lincoln és külügyminisztere Seward, értesülvén U. helyzetéről, fel ajánlották neki az anconai konzulságot, melyet azután 1861-64. viselt is, kisebbik fiát, ifjabb U. Lászlót vevén maga mellé titkárul, holott idősebbik fia Farkas visszament Sírmezőre, nehogy a déliek a birtokot végkép lefoglalják. Mikor az olasz-osztrák háború véget ért, a nélkül hogy Magyarországnak az U. által remélt eredményeket meghozta volna, ő is visszatért Amerikába, melynek legtekintélyesebb lapjában 1867 máj. 16-iki kelettel nyílt levélben tiltakozott a Deák Ferenc által megkötött kiegyezés ellen. Ezentúl csendes visszavonultságban élt, míg utoljára golyóval vetett véget életének. Tetemeit és nejének hamvait fiók Farkas 1878. visszahozta a budameri családi sírboltba. Emlékiratai, melyek rendkívül becses történeti anyagot tartalmaznak; úti rajzai, melyek hazai folyóiratokban láttak napvilágot, vármegyei és országgyűlési beszédei még várják gyűjtőjüket és feldolgozójukat.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is