Újváry Béla
Szül. Érsekújváron 1852 ápr. 16. Gimnáziumi
tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. A pesti egyetemen két évig jogot,
majd a budapesti, bécsi és párisi egyetemeken bölcseletet hallgatott. 1875.
középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1875 okt. a
székelyudvarhelyi állami főreáliskolához tanárnak nevezték ki. 1877. tanári
minőségben Sopronba került, ahol nagy része volt az ottani irodalmi és
művészeti kör és a műpártoló egyesület megalapításában. 1894. a budapesti II.
kerületi főreáliskolához nevezték ki tanárnak, 1895. a hivatalos Néptanítók
Lapja főszerkesztőjének, melyet jelenleg is szerkeszt. Címzetes királyi
főreáliskolai igazgató. Irt számos cikket, tárcát, könyvismertetést,
elbeszélést, költeményt stb. Szerkesztette a Külföld c. tudományos folyóiratot,
melyben számos tanulmánya jelent meg. Önálló munkái: Szatirák (Budapest);
Francia nyelv- és olvasókönyv (I., II. köt., a III. sajtó alatt, u. o., Mélbold
Frigyessel); auseries françaises (u. o.); A XIX. század francia irodalmának
alapvetői (Sopron); A francia nyelv reáliskoláinkban (Székely-Udvarhely).
Szindarabjai: Két apa (Teleki-díjat nyert vígjáték, ném. ford. Sturm Albert);
Farkasok közt (szinmű 5 felvonásban); Gyermek (vígjáték 1 felv.); Vass
főhadnagy (szinmű 3 felv.); Gárdisták (vígjáték 4 felv.; először adták a
nemzeti szinházban 1897 jan. 15.); Midász király (operette 3 felv.) stb.
Lefordította Racine Eszterjét, melyet a Kisfaludy-társaság kiadására
elfogadott, de eddig még kéziratban van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|