Újváry Béla

Szül. Érsekújváron 1852 ápr. 16. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. A pesti egyetemen két évig jogot, majd a budapesti, bécsi és párisi egyetemeken bölcseletet hallgatott. 1875. középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1875 okt. a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához tanárnak nevezték ki. 1877. tanári minőségben Sopronba került, ahol nagy része volt az ottani irodalmi és művészeti kör és a műpártoló egyesület megalapításában. 1894. a budapesti II. kerületi főreáliskolához nevezték ki tanárnak, 1895. a hivatalos Néptanítók Lapja főszerkesztőjének, melyet jelenleg is szerkeszt. Címzetes királyi főreáliskolai igazgató. Irt számos cikket, tárcát, könyvismertetést, elbeszélést, költeményt stb. Szerkesztette a Külföld c. tudományos folyóiratot, melyben számos tanulmánya jelent meg. Önálló munkái: Szatirák (Budapest); Francia nyelv- és olvasókönyv (I., II. köt., a III. sajtó alatt, u. o., Mélbold Frigyessel); auseries françaises (u. o.); A XIX. század francia irodalmának alapvetői (Sopron); A francia nyelv reáliskoláinkban (Székely-Udvarhely). Szindarabjai: Két apa (Teleki-díjat nyert vígjáték, ném. ford. Sturm Albert); Farkasok közt (szinmű 5 felvonásban); Gyermek (vígjáték 1 felv.); Vass főhadnagy (szinmű 3 felv.); Gárdisták (vígjáték 4 felv.; először adták a nemzeti szinházban 1897 jan. 15.); Midász király (operette 3 felv.) stb. Lefordította Racine Eszterjét, melyet a Kisfaludy-társaság kiadására elfogadott, de eddig még kéziratban van.

Forrás: Pallas Nagylexikon