Újváry Ignác
Festőművész, szül. Budapesten 1860 szept. 20.
Középiskoláit részben Kun-Szt.-Miklóson, részben a fővárosban végezte, majd a
budai pedagogiumból is kikerülvén, 1882. tanítói oklevelet nyert s félévig a
fővárosnál mint óradíjas tanító talált alkalmazást. 1882 végén a
mintarajztanodába lépett át, majd onnan félév mulva Lotz Károly fogadta
tanítványává, kivel együtt dolgozott a VII. és VIII. kerületi kör plafondjának,
a magyar tudományos akadémia freskóinak s a Saxlehner-ház falfestményeinek
elkészítésén. Később (1883) Somogy vármegyébe a Inkey-családhoz került mint
nevelő és rajztanító, hol aztán hét évet töltött. Az országos képzőművészeti
tanács 400 frtos ösztöndíjával innen ment Münchenbe, nem az akadémia, hanem a
képtárak tanulmányozására. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta
Olaszország, Spanyolország s Afrika egy részét s hosszabb időt töltött Párisban
és környékén, természet után készítve tanulmányokat. Egy év mulva Benzur Gyula
tanítványa lett s már mint ilyen állította ki 1893. a Templomba menő leányok c.
képét, mely jelenleg a király tulajdona. Később Mária a Jézussal c. képéért a
műbarátok körének díját, Szent István szentté avatásáért pedig az Ipolyi-díjat
kapta. Tevékeny részt vett U. a Magyarok bejövetele c. nagy körkép
megalkotásában és megfestésében is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|