(Novi Sad, Neusatz), szabad királyi város Bács vármegyében, a
Duna bal partján és a Ferenc József csatornának belé való torkollása mellett, a
hegyen fekvő Péterváraddal szemben, mellyel hajóhíd és vasúti híd köti össze Ú.
igen fejlődő és csinosodó város, melynek főtere s utcái díszes épületeikkel
(takarékpénztár, törvényszék, püspöki palota, kat. gimnázium, kórház,
lövő-egyesület háza) egész modern jellegűek. Ú. a bácsi gör. kel. szerb
püspöknek és szentszéknek, az Ú.-i járás szolgabírói hivatalának, királyi
törvényszéknek és járásbíróságnak, királyi ügyészségnek,
csendőrszárny-parancsnokságnak és a 6. sz. hadkiegészítő kerületnek széke; van
magyar királyi erdőgondnoksága, folyammérnöki hivatala, közalapítványi
ispánsága és adóhivatala, közalapítványi ispánsága és adóhivatala. Kulturális
intézményei: a r. kat. magyar és a gör. kel. szerb főgimnázium, az állami
polgári iskolával kapcsolatos ipar- és felső kereskedelmi iskola, a szegény
iskolanővérek zárdája, számos egyesület, közte a Matica szrbszka szerb irodalmi
egyesület (10,000 kötetes könyvtárral és folyóirattal). Ú. általában a szerb
szellemi és társadalmi élet gócpontja, van szerb nemzeti színháza, hét szerb
lapja (csak 1-1 magyar és német), de újabban a magyar elem mind több tért
foglal. Lakóinak száma 1850-ben csak 10,007 volt, 1870-ben már 19,119, és ma
24,707, köztük 7804 magyar, 5996 német, 1010 tót és 9300 szerb, hitfelekezet
szerint 13,900 róm. kat., 11,274 gör. kel. 187 ág. evang., 394 ref. és 644
izraelita. A lakosok roppant élénk kereskedést űznek gyümölccsel és zöldséggel
(Budapest és Bécsig), borral és gabonával és nagyban űzik a halászatot,
selyemtermelést és kertészkedést; van nagy selyemgyára (500 munkással),
gázgyára, jelentékeny malom- és szeszipara, valamint bocskor- és
papucskészítése. Áru- és személyforgalom gőzhajón és vasúton egyaránt nagy; a
városban több mint 200 korcsma és kávéház van. A földbirtok és kereskedelem
leginkább a szerbek kezében van, míg a németek főleg iparosok. Van 24
hitelintézete, vasúti és gőzhajó-állomása, posta-, távíró- és telefonhivatala
és postatakarékpénztára. Házainak száma 3185, határa 15,921 ha.
Ú. helyén már a mohácsi vész idejében volt egy kis telep
(Vásáros-Várad), mely a Péterváradon székelő bélakúti cisztercita apátság
birtokaihoz tartozott; mikor a törökök elfoglalták Péterváradot, teljesen
elpusztult s ekkor szerbek alapítottak új telepet; ez hamar felvirágzott, 1748.
már szabad királyi várossá lett s ekkor kapta az Ú. nevet. 1771. és 1838. nagy
árvizek látogatták 1849. jún. 12. Jellachich seregének kiűzése alkalmával
teljesen romba dőlt; de csakhamar felépült és az alkotmány helyreállításával
igen gyors virágzásnak indult. Ú. ma a délvidék kereskedelmének és társadalmi
életének egyik kiváló gócpontja. V. ö. Érdújhelyi M., Ú. története (1895).
Forrás: Pallas Nagylexikon