Urbéri per

tárgya az urbéri birtokrendezés. A birtokrendezési eljárásnak, szabály szerint, három szakaszát kell megkülönböztetni, u. m.: 1. a rendezés megengedhetőségét; 2. a rendezés érdemleges eldöntését; 3. a végrehajtást. A rendezést ugy a volt földesurak, mint a volt jobbágyok követelhetik, azonban a volt földesurak közül a földbirtokosoknak egyike is lehet felperes, a volt jobbágyok pedig csak együtt alkotnak egy felet s mint ilyenek állhatnak U.-be akár fel-, akár alperesi minőségben.

A megengedhetőség kérdésében első fokban a kir. törvényszék, és pedig az, amelynek területén a rendezés tárgyát tevő ingatlanok feküsznek, itéletileg határoz, mely itéletnek jogerőre emelkedése előtt a rendezési munkálatok meg nem kezdhetők. A rendezés megengedhetősége szempontjából két esetet kell megkülönböztetni, a szerint t. i. amint a rendezés vagy a) általánosan az egész határra vonatkozik, vagy pedig b) csakis a legelő, erdő és nádas elkülönítésére szorítkozik. Az első esetben a rendezés csakis oly határokra nézve engedhető meg, de ezekre rendszerint meg is engedi, amelyek az urbér foganatosítása óta rendezésnek tárgyai még voltak, ahol tehát határrendezés még nem történt. Ahol ellenben a határrendezés már megtörtént, ott rendezésnek csak abban az esetben van helye, ha a határrendezés nem egészen az 1836-iki törvényekben megállapított elvek szerint hajtatott végre. A második esetre vonatkozólag az 1871. LIII. t.-c. 48. §-a parancsolólag rendelte, hogy a legelő, erdő és nádas elkülönításe iránti per a volt földesúr egy év alatt megindítani tartozik, ellenkező esetben a kir. törvényszék a pert a mulasztó földesúr költségén egy e célra kinevezendő gondnok által folyamatba téteti. A rendezés megengedhetőségét kimondó itélet jogerőre emelkedése után következik a rendezés érdemleges eldöntése, mely két fő szakra oszlik, u. m. 1. érdemleges eldöntés céljából szükséges előnyomozásra és 2. az érdemleges eljárásra. Amazt a kir. törvényszék kebeléből kiküldött birói tag foganatosítja, az érdemben a kir. törvényszék jár el. Az előnyomozáshoz a következők tartoznak: a) az urbéri azonosítás vagyis az urbéri táblákba foglalt urbéri és zsellértelkeknek a mostani állapot szerint a volt urbéresek birtokában levő telkekkel s az urbéri táblákba bevezetett földesuraknak és jobbágyoknak a mostaniakkal összeegyeztetése; b) a rendezés tárgyát tevő területnek egyéni felméretése; az erre szükséges működő mérnököt mindig a volt földesúr köteles felfogadni, ellenkező esetben a mérnököt a földesúr költségére a birói kikülött fogadja fel; a mérnököt a határ felmérésébe a községi előljáróság jelenlétében s szükség esetén karhatalom igénybevételével a birói kiküldött vezeti be; c) az egyéni felmérés bevégzése után az arról készített térképnek és földkönyvnek egy okleveles mérnök által való hitelesítése; d) ennek befejezése után az érdekelt feleknek kihallgatása, amelynek célja az új szabályozási terv megállapítása és az egyezség megkisérlése; e) az összehasonlító okiratnak elkészítése, amely alatt az urbér behozatala idején létezett, továbbá a mostani tényleges s végül a mérnök által elkészített szabályozási terv szerint javaslatba hozott új birtokállapotnak összehasonlító összeállítása értendő. Az ekként befejezett előmunkáltokat a birói kiküldött a kir. törvényszéknek terjeszti be. A most a kir. törvényszék előtt kezdődő eljárás különböző a szerint, amint a felek között egyezség létre jött vagy nem. Az első esetben ismét két esetet kell megkülönböztetni. Ha ugyanis a volt földesúr az urbériségek alapján az állam irányában netalán érvényesíthető kárpótlást igényeriről világosan és határozottan lemondott, a biróság az egyezséget csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá, ellenkező esetben az egyezséget érdemileg is megvizsgálja s ha az egyezségben több urbériség van megállapítva mint amennyit az előnyomozás megállapított, az egyezségtől a jóváhagyást megtagadja. A megtagadó határozat ellen felebbezésnek van helye. Ha egyezség nem sikerült, a kir. törvényszék a felperest utasítja, hogy a vitás kérdésekre nézve keresetét záros határidő alatt adja be; a kereset szabályszerüen letárgyaltatván, a biróság érdemleges itéletet hoz, mely ellen a kir. táblához s innen a magyar kir. kuriához fokozatosan felebbezésnek van helye.

Az itélet jogerőre emelkedése után az itélet, egyezség esetében az egyezség alapján következik az U.-nek harmadik fő szaka, a végrehajtás, amelyet ismét a kir. törvényszéki kiküldött teljesít. Ha a végrehajtás folyamában vitás kérdések merülnek fel, a birói kiküldött a végrehajtást ennek dacára belátása szerint foganatosítja, a jegyzőkönyvbe vett észrevételeket azonban az eljárás befejezése után határozat végett a törvényszék elé terjeszti. Perújításnak U.-ekben helye nincs, de az urbéri rendezés folyama alatt felmerült számadási és kimérési hibák ellen a végrehajtás befejezésétől számított egy év alatt kiigazítási keresetnek van helye. Az urbéri pátens az U.-re külön, u. n. urbéri törvényszékeket állított fel és pedig mint elsőfoku biróságot rendszerint minden vármegyében az urbéri törvényszéket, mely háromtagu tanácsban határozott; mint másodfoku biróságot az öt közigazgatási kerület mindegyikében egy urbéri főtörvényszéket, mely egy elnökből és az illető helytartósági osztály és az illető főtörvényszék tagjaiból alakult; mig harmadfokban Bécsben egy elnökből s a belügyminisztérium és a legfőbb törvényszék tagjaiból alakított urbéri legfőbb törvényszék járt el. Ezek a biróságok tehát birói és közigazgatási elemekből alakított vegyes biróságok voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon