Uri János
(kőrösi), ref. teologus, szül. Debrecenben 1726 táján,
megh. Oxfordban 1796 okt. 18-án. Hazai tanulmányainak végeztével külföldre ment
s 1753 febr. 25. a harderwijki egyetem bölcsészeti szakára iratkozva be, ez évi
márc. 16-án bölcsészetdoktori címet nyert. Azután u. o. teologiát hallgatott,
melynek 1755 jun. 28. szintén doktora lett. 1756 szept. 17. a lejdai egyetemen
jogot kezdett tanulni s abból is letette a doktori vizsgálatot. Hazájába
sohasem tért vissza, hanem Angliába ment s az oxfordi egyetem könyvtárában
talált alkalmazást, amelynek keleti kéziratait rendezte s katalogusaikat
készíté el. Leginkább a teologia és keleti nyelvészet terén dolgozott. Ily
irányu műve: Prima decas originum Hebraearum genuinarum ad loca biblica rectius
intelligenda (Lejda 1761); Pharus artis grammaticae hebraicae (Oxford 1784);
Septuaginta hebdomadum quos Gabriel ad Danielem detulerat interpretatio (u. o.
1788). V. ö. Balogh Ferenc, Uri János magyar tudós Oxfordon (Sárospataki
Füzetek 1866).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|