Urna
(lat.), az antik edények egyik neme, mely rendesen nagy
méretekben készült, behajló nyakkal s domboru testtel. Rendeltetése szerint
megkülönböztették az elégetett holtak hamvainak befogadsára szánt halotti U.-t,
a hamvvedert s a folyadéknak való bacchusi U.-t vay kratért (l. o.). Rendesen
fülekkel ellátott falait mindkét esetben dúsan díszítették domborművü ábrákkal
vagy ékítő elemekkel. Ugyancsak az ókorban vált használatossá a szavazó-U.,
melynek szűk nyaka volt s a szavazócédulák összegyüjtésére szolgált.
Napjainkban gyakran többé-kevésbbé díszes vázákat neveznek U.-nak, amelyek
attikai oszloplábhoz hasonlóan tagozott talapzattal ellátvák s ércből vagy
agyagból készülnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|