Ütem

(lat. tactus; ol. tempo; franc. mesure), a ritmusnak egy hulláma, vagyis azon legkisebb ízülete, melyben az erős és gyönge mozzanat váltakozása még végbemegy. Az ütem e szerint egyesíti magában azon két elemet, melynek rendszeres váltakozásából felépül a ritmus, s azért mindig két részből áll, u. m. egy erős és gyenge részből. Az erős részben van az ütem energiája, a gyönge rész a kiséret. Az energia (ictus) teszi egységessé az ütembe levő mozzanatokat. Az ütem két része időtartam tekintetében egymással bizonyos egyszerü matematikai viszonyban van. Legegyszerübb az az eset, hogy e két rész egyenlő; ez a páros részü ütem; e mellett igen közönséges az a forma is, midőn az erős rész kétszer olyan nagy, mint a gyönge (³/₈ ütem): ez a páratlan részü ütem. A modern zene általán ezt a két formát ismeri. A görög zenében volt u. n. másfeles ütemfaj is, amidőn az erős rész másfélszer akkora volt, mint a gyenge, vagyis ugy aránylott ehhez, mint 3:2. A szerint, amint az erős taktusrész elől vagy hátul van, lesz az ütem ereszkedő vagy emelkedő. Az ütemnek mind erős, mind gyönge részét vagy egyetlen mozzanat fejezi ki, vagy több mozzanat. Az ütem ez általános törvényei azonosak mind a zenében, mind a táncban, mind a költészetben; különbség az, hogy a táncban testmozdulatok, a zenében tagolatlan tiszta hangok, a költészetben pedig szótagok képviselik az egyes mozzanatokat. A mozzanatok aprózásában a zene mehet legtovább. Az ütemszerüséghez hozzátartozik még az ütem belső szerkezetének (az erős és gyenge rész arányának) építésén kivül a periodicitás is, az ütemeknek egymással való egyenlősége, vagyis az ütem képének ismétlődése; ütemegyenlőség nélkül nincs ritmus.

Zenében az ütemrendszer alapja páros ütemrészekre oszló négynegyedes, más néven egész taktus, melyet a zenedarab elején vagy ⁴/₄-del v. egy félkörrel: Ì jeleznek, ami azt jelenti, hogy abban minden ütem időtartama négy negyed hangjegy értékére van osztva, melyek egymással egyenlők; ebből keletkezik aztán a többi vagy páros vagy páratlan ütemmérték, minők a ^2/₄, ³/₄, ³/₈, ⁶/₈, ¹²/₈, ⁹/₈, ⁶/₄, kivételesen az ⁵/₄ s még számos más ütem, p. ¹²/₁₆, ²⁴/₁₆, stb. ütemnemek. Mind e sokféle ütemnek különböző normál hangsúlya (l. o.) van.

Forrás: Pallas Nagylexikon