Üvegfestés
technikája abban áll, hogy az üveget porrá tört, könnyen
olvadó üvegréteggel vonjuk be, mely felhevítve már oly alacson hőfoknál olvad,
melynél az alapul szolgáló üvegtárgy még nem puhul meg. Az Ü. legrégibb módja
az volt, hogy a festményt rajz szerint kivágott, szines üvegdarabokból az u. n.
ablakólommal illesztették össze. Ezeket a szines üvegdarabokat csak
barnás-fekete festékkel árnyékolták. E modorban a bencések már a X. század
végén festették a tegernseei kolostortemplom ablakait. Csak későbben kezdtek
többféle festékkel is dolgozni és az egyes szineket a megfelelő szinnel
árnyékolni, de ez idővel a részletfestéshez vezetett, mi által az
ablakfestmények monumentális hatásukból veszítettek. Az üvegtárgyak festéssel
való díszítése csak későbben fejlődött és a XVI. sz.-ban lettek divatossá a
leginkább át nem látszó festékekkel előállított, heraldikus díszítményekkel
gazdagon ellátott poharak és serlegek. De a XVIII. sz.-ban készített festett
öblös üveg már ízléstelen naturalisztikus modorban van festve és századunk
közepén, a régibb műveket mintául véve, az Ü.-t s különösen az ablakfestés
technikáját újból felelevenítették. Az ablakfestésre az ugynevezett
katedrálüveget használják. Ez szándékosan egyenetlen felülettel készített üveg,
mely a régi, hibás üveghez hasonlít, mivel azt tapasztalták, hogy az ilyenből
készített ablakok jobban hatnak, mint a hibátlan üvegre festett képek, mert
ezen a nagyobb szines felületek egyhanguak. Ezt az üveget most a legkülönböző
szinekben készítik, ugy hogy az üvegfestő a kép alapszineit már szines
üvegdarabokból állíthatja össze, melyeket ezután csak árnyékolni kell. Egyes
esetekben az átvont szines üvegből folysavval maratják le azokat a részeket,
melyeket más szinekkel akarnak befesteni. A rajz szerint kivágott üvegtáblákra
terpentin- vagy lavendulaolajjal festenek. Az üvegfestékek a keramiai
festékekhez (l. o.) hasonlítanak, csakhogy a festő fémoxidot még azoknál
könnyebben olvadó üveggel (olvadó anyag) keverik össze. Az olvadó anyag
rendszerint 1 sr. quarc és 2,5-3,0 sr. miniumból vagy 1 sr. quarc, 3 sr. bórsav
és 6 sr. miniumból készül. Ezzel az üveggel összeőrlik vagy össze is olvasztják
a festő fémoxidokat. Átlátszatlan festéket (opákfesték) ónoxidtartalmu olvadó
anyaggal készítenek. A sárga szin meg gyakran lazurfesték szokott lenni. Ezt t.
t. néha ugy nyerik, hogy az üveget agyagból és ezüstkloridból készített péppel
festik be, gyöngén égetik s azután a csak rátapadó felesleges festékkeveréket
lemossák, mely alatt az üveg sárga szinüvé lett. Hasonló eljárás szerint
rézoxiddal kevert péppel vörös szint is lehet előállítani (lásd Rézlüszter). A
befestett üvegtáblákat tripolifölddel behintett vaslemezekre rakva
muffelkemencékben égetik, mig a festék meg nem olvad és ezután ablakólommal
összeillesztik. Az öblös üvegtárgyak festése és díszítése a porcellán
festéséhez hasonló módon (l. Keramiai festékek; mázfeletti festés) történik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|