üvegművészet
Az iparművészet egyik jelentős ága, az üvegből készült dísztárgyak, edények,
szobrok stb.
művészete. Már az ókorban is jelentős kultúrcikk volt az üveggyöngy, az üveg
dísztárgy. Híresek
a bizánci művészet üvegmozaikjai. Az üvegkészítés titkát Velence már a XII.
sz.-ban ismerte, és
a XIV-XV. sz.-ra üvegművészete európai hírűvé vált, fénykora Velence állam fénykorának
idejére esik. A
XVI-XVII. sz.-tól vált híressé az európai piacon a cseh üveg, egy sajátos
összetételű üvegfajta,
aminek értékét még a művészi megmunkálás is emelte.
A hutastílus a
forró, képlékeny
üveganyagból lágy vonalú, finom üvegtárgyakat alakít, ilyen a velencei üveg. A
kristálystílus az
üveg csiszolásával jön létre. Ennek formavilága tömörebb, súlyosabb, általában
geometrikus.
Ilyen a cseh üveg.
Az üvegművészet a képzőművészetnek egyik ága. Az
üvegfestészet a XII. sz.-tól
elsősorban a gótikus épületek, katedrálisok nagy ablakfelületein kapott helyet. A
megfelelő
formájú festett üvegdarabokat a tervrajz szerint egymás mellé helyezték és
ólompántokba foglalva
kapcsolták össze képpé. Az üveget felhasználják a szobrászatban is, főként a
kisplasztikában.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|