Uzbék

helyesebben özbég, török népfaj Közép-Ázsiában. Tulajdonkép nem néprajzi, hanem csak politikai jelentőségü elnevezése ez a középázsiai három khánság török lakosságának. Eleinte ghuzoknak hivták őket szomszédaik s csak a nagy hódító Mohammed Seibáni uralkodása alatt a XVI. sz.-ban vették fel a nálok már régóta tiszteletben tartott özbég (Vámbéry szerint a. m. kitünő, jeles úr) nevet, mely a hitbuzgó fejedelem Ghajasz ed-Din (uralkodott 1340-ig) Özbég nevéből eredt. A sok iráni elemmel egyesült özbég törzs túlnyomóan földmíveléssel foglalkozik, nomád kevés van köztük. Számuk megközelíti a két milliót. A Timur-család bukása után az Oxuson túli országokban kezökbe kerítették a hatalmat s ekkor több rokon törzs is hozzájok szegődött. V. ö. Berezin, Seibanida isztoria mongolo tjurkov (Kazán 1849); Vámbéry Á., Bokhara története (Budapest 1873, 2 köt.); Howorth, History of the Mongols (London 1880); Vámbéry, A török faj (Budapest 1885) és az általa kiadott s németre fordított nagy özbég hősköltemény: Scheibanide, ösbegisches Heldengedicht (u. o. 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon