Váczy János
híres emberek
Irodalomtörténeti iró, szül. Kecskeméten 1859 dec. 3.
A középiskolát u. o., az egyetemet Budapesten végezte, s 1883. tanári és
doktori oklevelet nyert. Ez évben könyvtári gyakornok lett az egyetemi
könyvtárban, honnan egy év mulva a muzeumi könyvtárhoz helyezték át, s jó
későre, 1890. nevezték ki segédőrnek. Közben tanított is, a László-féle
intézetben a magyart, 1891-ig, amikor a budapesti VII. kerületi gimnáziumba
helyezték át s ugyanoda 1893. rendes tanárnak nevezték ki; ekkor végkép
elhagyta a könyvtári szolgálatot. Alapos irodalomtörténeti dolgozatai révén az
akadémia 1886. megbizta Kazinczy levelezésének szerkesztésével és kiadásával, a
Kazinczy-bizottságnak azóta jegyzője, az irodalomtörténeti bizottságnak is
tagja, egyszersmind választmányi tagja a filologiai társaságnak, a történelmi
társulatnak és tagja az Osztrák-magyar monarchia szerkesztőségének. Munkái:
Berzsenyi Dániel életrajza (akadémiai jutalmat nyert munka, Budapest 1895);
Ráday Gedeon gróf művei (életrajzzal, Olcsó könyvtár); Kazinczy Ferenc
levelezése (bevezetéssel minden egyes kötet és jegyzetekkel, eddig 8 kötete
jelent meg e nagy gonddal és szorgalommal szerkesztett kiadásnak, s még vagy 20
kötetre való anyag van hátra). Tőle való az Osztrák-magyar monarchia III.
kötetében a Magyar irodalom c. cikk. Nagyobb tanulmányokat irt a
Kisfaludy-Társaság Évlapjaiba (1886), az erdélyi muzeum-egylet kiadványaiba, a
Vasárnapi Újságba, Fővárosi Lapokba, Philol. Közlönybe, Századokba,
Irodalomtört. Közleményekbe stb. Értékes tanulmányai szólnak Kazinczyról,
Aranyról, Tompáról stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|