Vád

a büntető perben az a cselekmény, mely az eljárás megindítására szolgál. Az 1896. XXXIII. t.-cikk 1. §-a kimondja, hogy bűnvádi ügyben birói eljárásnak csak a törvény értelmében, vád alapján lehet helye. A vád, a vádra jogosítottnak a büntető birói eljárás (l. Bűnvádi eljárás) megindítására irányuló indítványra, tehát nemcsak alakszerü vádirat, hanem mind a vizsgálatnak elrendelése iránt tett (id. törv. 104. §-a) mind az eljárásnak más tettre való kiterjesztését célzó indítvány, a járásbirósági eljárásban pedig a sértettnek feljelentése is. Különbözik a vád a feljelentéstől (l. o.), mert ez utóbbi csak a hivatalos közegek információjára szolgáló cselekmény, a feljelentő nem lesz a per részesévé, a vádindítvány ellenben ügyféllé teszi azt, aki vádjogával él (l. Magánvád és Vérvád, az ellenvádról l. Viszonvád). Alkotmányjogi szempontból a vád, mint az eljárás előfeltétele, az egyéni szabadság biztosítéka s mint ilyen hazai törvényeinkben több ízben kifejezésre jutott (1618. XIV. és 1723. V. t.-cikkek).

Forrás: Pallas Nagylexikon