Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
vád alá hel... arraignment...

Magyar Magyar Német Német
Vád alá hel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vád alá helyezés

A büntető perben az előkészítő eljárás befejezője. Az elővizsgálat berekesztése után, a jelenleg érvényben lévő gyakorlat szerint, a három bírói tagból álló V.-i tanács (vádtanács) a királyi ügyész indítványa alapján zárt ülésben határoz a fő tárgyalás elrendelése vagy az eljárás megszüntetése felett. Utóbbinak van helye akkor, ha a fő tárgyaláson a terhelt bűnösségének bebizonyíthatása előreláthatólag nem fog eredményre vezetni. A V.-i eljárást az új büntető perrendtartásról szóló 1896. XXXIII. t.-cikk 254-280. §-ai értelmében a vádiratnak benyújtása előzi meg. A vádiratot a királyi ügyész vagy magánvádra üldözendő bűncselekmény esetén a magánvádló a vizsgálat befejezését tudomásra hozó értesítéstől számított 15 nap alatt a vizsgálóbírónál tartozik benyújtani, melyet a vádtanács elnöke a fogva levő terhelttel 24 óra alatt, a szabad lábon lévővel pedig lehetőleg sürgősen közölni köteles. Ha a vádirat ellen a terhelt a közléstől számított 8 nap alatt kifogásokat ad be, a vádtanács elnöke ezek tárgyalására határnapot tűz. A tárgyaláson, melyre terhelt védővel is megjelenhet, az előadó előterjesztése után a felek is felszólalhatnak. A tárgyalás befejezése után a vádtanács végzéssel határoz s elrendelheti: 1. a vizsgálat kiegészítését, vagy ha csak nyomozás történt, vizsgálat tartását; 2. ha hatáskörrel vagy illetékességgel nem bír, az ügyet az illetékes bírósághoz vagy hatósághoz utalhatja; 3. az eljárást megszüntetheti vagy felfüggesztheti; 4. ha a fenti esetek egyike sem forog fenn, a terheltet vád alá helyezheti. Határoz egyszersmind a fogva levő terheltnek további fogva tartása vagy szabad lábra helyezése tárgyában, sőt törvényes ok esetben a szabad lábon volt terheltnek előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságba helyezését is elrendelheti.

Ha kifogások be nem adattak, vádhatározatnak nincs helye s ez esetben a törvényszék vagy esküdtbíróság csak a terhelt fogva tartása kérdésében, az ügy áttétele, az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése tárgyában határoz. Ha pedig ez esetek egyike sem forog fenn, ugy a fő tárgyalás napját haladéktalanul kitűzi. A vádtanács határozata ellen a terhelt és a javára perorvoslatra jogosultak (törvényes képviselője, házastársa, a védő, a vádlott örököse) csak az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében vagy az eljárásnak magánjogi jogviszony előzetes tisztázása címén történt felfüggesztése miatt élhetnek felfolyamodással, a királyi ügyész és a sértett pedig csak a megszüntető, felfüggesztő vagy áttételt rendelő végzés ellen.

A V.-i eljárásnak az a célja, hogy senki ok nélkül ne legyen kitéve a nyilvános fő tárgyalással járó hátrányoknak. Az alapgondolat az, hogy az előzetes eljárás befejezése után az összegyűjtött adatok gondos mérlegelése döntse el azt a kérdést, vajon kell-e és szabad-e az ügyet fő tárgyalás elé vinni. Ez elv megvalósításánál két fő rendszer áll egymással szemben: a kötelező és az eshetőleges (fakultatív) bírói vádhatározati rendszer. Az angol és francia eljárások a kötelező vádhatározaton alapulnak s ugyanígy állott a kérdés az osztrák 1853-iki büntető perrendtartásban is, míg a Glaser emlékiratában kifejtett fakultatív vádhatározati rendszer az 1873-iki osztrák eljárási törvényben elfogadásra nem talált. Ebben az az egyszerű alapgondolat jut kifejezésre, hogy a bírónak csak akkor kell a V. szempontjából a bűnüggyel foglalkozni, ha a terhelt a vádirat ellen kifogással élt. E gondolaton alapul törvényünknek vázolt rendszere is. - V. politikai értelemben.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is