Vajda Emil

(soósmezei), iró és zeneművész, szül. Kolozsvárt 1858. Középiskoláit s az egyetemes is ott végezte. 1880. tanári oklevelet nyert; 1881. filozofiai doktorrá avatták. A zenekonzervatoriumban korán föltünt zenei tehetsége s Kuna, Ruzitska, Velics tanárok alatt hegedüművésszé képzé magát, ezzel egyidejüleg az énekből s zeneelméletből is vizsgázott. Körutakat tett, részt vett mintegy 80 hangversenyen, melyeket nagyrészt maga rendezett jótékony célokra. 1880. segédtanárrá választották a kolozsvári kollégiumban. 1882. a székelyudvarhelyi kir. állami főreáliskolához nevezték ki helyettes, 1884-ben rendes tanárrá. 1886. a kereskedelmi iskola igazgatójává választatott. 1888. tornatanári oklevelet nyert. 1889. a dalegylet karnagyául választatott. Beutazta Német-, Olasz- és Franciaországot. Irt önálló irodalomtörténeti és közmívelődéstörténelmi műveket, értekezéseket, tárcacikkeket stb. Szerkeszti a Székely-Udvarhely c. lapot. Önálló munkái: Kossuth Lajos (élet- és jellemrajz, Budapest 1892); Dániel-album (Székely-Udvarhely 1892); A komáromi hős (Budapest); Dr. Jókai Mór (tanulmány, Kolozsvár 1894); EMKE-album (Sz.-Udvarhely); A Dániel-család a köz- és magánéletben (1894); A székelyudvarhelyi kir. állami főreáliskola története 1871-1893 (Székely-Udvarhely); Az udvarhelyvármegyei általános népnevelési egylet 25 éves története (u. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon