Vajda Gyula

Művelődéstörténetiró, szül. Kaposváron 1843 máj. 14. A gimnáziumi ötödik osztály bevégzése után 1864 aug. 31. a kegyesrendbe lépett. Kecskeméten bevégezvén a gimnáziumi tanfolyamot, mint próbaéves tanár Kis-Szebenben tanított (1868-70). Innét Veszprémbe, majd egy év mulva Kecskemétre helyezték át. 1873. letevén a tanári vizsgálatot, a kecskeméti kegyesrendi tanárjelöltek tanulmányi felügyelője lett. 1874-ben Budapestre helyezték át és itt tanított 1882-ig. 1880. a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert az Árpád-kori művelődéstörténelemből. 1883. kolozsvári házfőnökké és igazgatóvá nevezték ki. 1888. a kolozsvári egyetemen rendkivüli, 1895. pedig a magyar művelődéstörténelem nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Irodalmi művei közül figyelmet keltett a váradi regestrumról irt értekezése. 1878. jelent meg a Városaink befolyása a közműveltségre 1000-től 1301-ig. 1891. adta ki: Erdély viszonya a portához és a római császárhoz mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korában.

Forrás: Pallas Nagylexikon