Vajda Gyula
Művelődéstörténetiró, szül. Kaposváron 1843
máj. 14. A gimnáziumi ötödik osztály bevégzése után 1864 aug. 31. a
kegyesrendbe lépett. Kecskeméten bevégezvén a gimnáziumi tanfolyamot, mint
próbaéves tanár Kis-Szebenben tanított (1868-70). Innét Veszprémbe, majd egy év
mulva Kecskemétre helyezték át. 1873. letevén a tanári vizsgálatot, a
kecskeméti kegyesrendi tanárjelöltek tanulmányi felügyelője lett. 1874-ben
Budapestre helyezték át és itt tanított 1882-ig. 1880. a budapesti egyetemen
magántanári képesítést nyert az Árpád-kori művelődéstörténelemből. 1883.
kolozsvári házfőnökké és igazgatóvá nevezték ki. 1888. a kolozsvári egyetemen
rendkivüli, 1895. pedig a magyar művelődéstörténelem nyilvános rendes tanárává
neveztetett ki. Irodalmi művei közül figyelmet keltett a váradi regestrumról
irt értekezése. 1878. jelent meg a Városaink befolyása a közműveltségre
1000-től 1301-ig. 1891. adta ki: Erdély viszonya a portához és a római
császárhoz mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|