Valenciennes
földrajz
(ejtsd: valanszien), az ugyanily nevü járás székhelye,
egykoron a francia Hainaut fővárosa, vár a Rhondelle és Schelde
összefolyásánál, vasutak mellett, (1891) 28,700 lak., cikória-, üveg-, kés- és
vasárugyártással, cukor- és sófinomítással, hamuzsír- és szappanfőzéssel,
hengerművekkel, gyapjufonással és szövéssel, vászon-, tüll-, batiszt-,
muszlinkészítéssel (az egykoron hires csipkekészítés megszünt); liceummal,
festő- és szobrász-akadémiával és iparművészeti iskolával; különösen hollandi
mesterek remekműveiben gazdag képtárral; természetrajzi muezummal; mű- és
régészeti gyüjteménnyel; nyilvános könyvtárral (27,000 kötet és 1088 kézirat),
a Musée Bénezech-sel (5000 kötet); szinházzal, arzenállal, különböző
jótékonysági intézettel. Épületei közül a kiválóbbak: a Notre-Dame du St.
Cordon, a város főtemploma, a XIII. sz. ízlésében épített modern épület,
amelynek belsejét Lévequetől eredő szép üvegfestmények díszítik; a St. Géry
nevü gót templom szép új toronnyal; a Szt.-Miklós-templom, amelyet a XVII.
sz.-ban a jezsuiták építettek; a város-, a szegény- és az árvaház. A V.-i
széntelep mintegy 60,000 ha.-nyi területet foglal el és évenkint 14 millió t.
szenet szolgáltat. V., latinul Valentiana, 1677. került XIV. Lajos francia
király birtokába és a nimwegeni és utrechti békékben Franciaországhoz
csatoltatott. Emlékezetes azon védelem is, amelyet a város kifejtett a
spanyolok ellen, akik 1567 ápr. 2. végre mégis elfoglalták. 1793. hosszas
ostrom után elfoglalta az egyesült osztrák-angol hadsereg, de 1794 aug. 17. már
Scherer a franciák részére visszafoglalta. 1815. rövid ideig a proszok
tartották megszállva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|