Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Valentinian... ----

Magyar Magyar Német Német
Valentinian... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Valentinianus

három római császár: 1. V. (I) Flavius, szül. Pannoniának Cibalae nevü telepén (Vinkonce) Kr. e. 321., megh. Brigetióban (Ó-Szőny) 376 nov. 17-én. 364. lépett a trónra, mely alkalommal öccsét Valenst vette maga mellé társuralkodónak, maga pedig Mediolanumban (Milano) tartotta székes fővárosát. V. erélyesen hozzálátott a birodalom határainak biztosításához, különösen Afrikában a mórok, a Rajna mentén a germánok, a Duna mellékén pedig a quádok ellen. 365 és 367 között épült az esztergomi kasztrum, sőt V. még a Dunán innen is állított fel őrtornokat. Egyébként ő maga 365. Galliába ment, hadat indított az alemannok ellen és 366. leverte őket. Ugyanakkor számos üdvös törvényt hozott, a következő évben pedig megosztotta biborát nyolc éves fiával, Gratianusszal. 368. még egyszer az alemannok ellen vonult, kiket megvert és nyomban utána a frankok és szászok ellen fordította diadalmas fegyvereit. 370. harmadszor is leverte az alemannokat; éppen jókor, mert a quáok, akik a szövetséges barbárok területén emelt erődökben egy támadó háboru előjeleit látták, ez egyszer megelőzték V.-t. 374. hirtelen áttörték a határt és két légiót megsemmisítve egészen Sirmiumig kalandoztak. A nagyobb bajnak csak Theodosius, a későbbi császár, akkor Moesia parancsnoka vette elejét, de a megtorlást maga V. vállalta számára. 375 tavaszán Galliából a Duna mellékére sietett. A quádok kérlelését meg sem hallgatva, Carnuntumban kiadta a rendeleteket; majd Aquincumnál (Ó-Buda) átkelt a Dunán, kétfelől megtámadta a quádokat és roppant mészárlást vitt végbe közöttük. Ősszel visszavonult, télen által a dunamenti limes megvizsgálásával foglalkozott és legnagyobbrészt Brigetióban tartózkodott.

2. V. (II.), szül. Kr. u. 371., megh. 392 máj. 15. Négy éves volt, midőn atyjának halála után császárrá kiáltották ki. A fölavatás Aquincumban történt. Eleinte Gratianus, ennek halála után anyja Justina császárnő uralkodott helyette, habár Theodosius akarata mindenkoron a legjobban érezhető volt. Ugyancsak Theodosius védelmezte meg V.-t 387. Maximus ellen. A gyermek császár utolsó éveit Itáliában töltötte és u. o. halt meg erőszakos módon a frank Arbogast kezétől, mikor annak alkalmatlan gyámkodása alól szabadulni akart

3. V. (III.) Flavius Placidus, szül. Kr. u. 419., megh. 455. Szülei II. Constantius, Honorius hadvezére és Galla Placidia voltak. Honorius császár kinevezte utódjává és 425. Johannes bukása után csakugyan trónra is került. Helyette anyja Placida uralkodott, de nem valami üdvösen. A külső veszedelmekkel szemben Bonifacius és Aëtius, a kiváló hadvezérek védelmezték meg a trónt s a birodalmat. Aëtius leverte a franokokat és gótokat, békére szorította az Afrikába telepített nyughatatlan vandálokat. Ekkor jött a legnagyobb veszély a vandalokkal szövetkezett hunnok részéről, Attilának Galliába való betörése és a catalaunumi csata. A tehetetlen V. egyre féltékenyebb lett diadalmas és szerencsés hadvezérére, akit 454. megöletett, de már a következő évben maga is ugyanazon sorsa jutott Petronius Maximus kezétől, kinek sorsát Teleki László Kegyencében dramatizálta.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is