-család, jeles patricius nemzetség az ókori Rómában, mely
eredetét egy félig mesés Volusus V.-ra vezette vissza, aki Sabinumból jött
Rómába Titus Tatius király idején. A köztársaság korának folyamában több ágra
szakadt, melyek mellékneveikkel (Corvus, Flaccus, Laevinus, Maximus, Messalla,
Poplicola, Potitus, Volusus) különböztek egymástól, de azért mindig egységes
nemzetséget alkottak, ami legjobban abból tünik ki, hogy ugyanazon melléknevek
fordulnak elő a családnak különböző ágaiban. Az idők folyamában egyes ágak
elszármaztak a provinciákba (Valerii Asiatici), sőt a kliensek és patronusok
viszonya folytán a plebejusok közé is beékelődtek (Valerii Tappones és
Triarii), ami azonban nem gátolta, hogy a nagy család zöme a császári kor
arisztokráciájának kebelében végig élje a császárok idejét is. Nevezetesebb
sarjai a következők: Publius V. Poplicola, egyike a fő tényezőknek a
Tarquiniusok elűzetése ügyében. Kr. e. 508. mint konzul biztosítja Róma belső
nyugalmát és legyőzi a Tarquiniusokat és szövetséges társaikat. Ismételt
megválasztatása alkalmával szerencsés háborukat viselt a vejibeliek és etruszkok
(Porsenna) ellenében; 504. a szabinokkal is sikeresen mérkőzött, majd ennek
befejeztével 503. meghalt. A nép fényes temetéssel, életében pedig a Poplicola
(népbarát) melléknévvel tisztelte meg. - Az előbbinek testvére Manlius V.
Volusus, hatalmas katona, harcolt Porsenna ellen, majd Kr. e. 505. konzul
korában leverte a szabinokat, 496. pedig a latinok ellen küzdött, s a Regillus
partján vívott emlékezetes csatában súlyos sebeket kapott. A volszkusoknak és
szabinoknak újabb fenyegető fellépése alkalmával diktátor lett, s ugy ebben
mint a nép szecessziója alkalmával a plebs kibékítésében sikerrel járt el. -
Lucius V. Poplicola Potitus, Kr. e. 449. Horatiusszal a
Leges Horatiae Valeriae által lényegesen hozzájárult a szenátus és a nép között
felmerült ellentétek kiegyenlítéséhez. Ugyanakkor mint konzul leverte az
equeket és volszkusokat, 445. pedig újból kibékítette a szenátust és a népet
egymással. - Cajus V. Potitus Volusus, Kr. e. 410. mint konzuláris tribun
legyőzte az equeket. - Lucius V. Potitus, Kr. e. 406. ugyanazon minőségben
győzelmesen harcolt a volszkusok ellen, majd a következő években egymásután
verte meg a vejibelieket, volszkusokat és faliszkusokat. - Lucius V. Potitus,
Kr. e. 392. még nagyon fiatal korában konzul lett, s mint ilyen legyőzte az
equeket az Algidus mellett. - Publius V. Poltitus Poplicola, Kr. e. 386.
Camillusszal együtt küzdött Antium és Etruria ellen, 377. pedig Satricum
mellett döntő győzelmet aratott a latinokon. - Marcus V. Corvus, első babérait
nagyon fiatalon, a gallusok ellen küzdve szerezte, kiknek egyikét, egy óriási,
párbajban legyőzte, amiben a hagyomány szerint egy holló volt segítségére;
erről a körülményről vette Valerius a melléknevét. 348. alig 23 éves korában
konzul, 346. leverte a volszkusokat, 343. a szamnitokat. Bátorsága emberséges
viselkedéssel párosult; ezzel csillapította le nagyobb áldozat nélkül a capuai
rabszolgaháborut, egyúttal pedig olyan tekintélyre tett szert, hogy midőn 299.
az etruszkok ellen reá ruházták a diktátori méltóságot, az utóbbiak pusztán
nevének hirére is letették a fegyvert. Kerek száz esztedős korában, szerető
kortársak és utódok között hunyta le szemeit. - Marcus V. Maximus, Kr. e. 313.
konzul, fényesen harcolt a samniumbeliek ellen. - Marcua V. Maximus Messala, Kr.
e. 263. konzul, Hierót is, a karthagóiakat is legyőzte Sziciliában. Állítólag ő
hozta az első napórát Sziciliából Rómába. - Publius V. Falto, Kr. e. 241.
kitünt az Egati-szigetek mellett, csekélyebb szerencsével harcolt 238. a
gallusok ellen. - Publius V. Flaccus, Kr. e. 219. Saguntum előtt tárgyalásokat
folytatott Hanniballal; a második pún háboruban (216) egy hajóraj parancsnoka.
- Marcus V. Laevinus, Kr. e. 215.sikeresen küzdött a karthagóiak, majd a
következő évben makedoniai Fülöp ellen; 210. megkapta Sziciliát, mint
provinciát; ebből egyre jobban kiszorította a karthagóiakat, akiktől egyebek
között Agrigentumot is elvette, 208. és 207. Afrika partjain portyázott, megh.
201. mint makedoniai proprétor. - Lucius V. Flaccus, Kr. e. 195. konzul,
egymásután küdött a gallusok, az inszubrok és Antiochos ellen; megh. 180. -
Cajus V. Laerinus, 176. mint konzul a ligurok ellen hadakozott; 174-172.
ismételten járt diplomáciai kiküldetésben Etoliában és Makedoniában. - Lucius
V. Flaccus, Kr. e. 100. Marius konzultársa, akit amaz ugy választott meg, hogy
tervei számára engedelmes eszközt nyerjen. Ebben azonban csalódott, mert V.
neki is, Cinnának is nem egyszer erélyesen ellenszegült. - Cajus V. Flaccus,
Kr. e. 93. konzul volt és a keltibereket egy nagy csatában legyőzte. - V.
Antias, római történetiró, Sullának kortársa. Irt egy történeti művet, melynek
címe az idézőknél hol Historiae, hol isét Annales; anyaga 75 könyvben felölei
az egész római történetet az őskortól a szerző idejéig. Livius fő forrásul
használta, de a történelmi kritika világánál nagyzónak és hazudozónak tünik
fel. Munkájának töredékeit Peter gyüjtötte össze a Hist. Rom. Reliquiae I.
kötetében; értekezést Liebaldt irt róla: De Valerio Antiate (Naumburg 1840). -
V. Cato, galliai családból származott, Sulla idejében a száműzések folytán
egész vagyonát elvesztette és azóta felváltva foglalkozott tanítással és
irodalommal. Szerelmes és mitologiai tárgyu költeményeket irt; ámde az
ál-vergiliusi hagyatékban előforduló két szerelmes pásztorköltemény (Dirae és
Lydia), melyeket Scaliger óta neki tulajdonítottak, nem tőle való. - Marcus V.
Messala Niger, jeles szónok, aki Kr. e. 54. Scaurus védelmével Cicerónak
tetszését is kiérdemelte; 61. konzul. - Cajus V. Triarius, Pompejus és Caesar
mérkőzésekor amannak tengeri főparancsnoka; Farzalosznál is tevékeny hadvezér.
- Marcus V. Messala Corvinus, államférfiu, iró és műbarát, l. Messala. - Fia
Marcus V. Messala (néha Messalinus is) Kr. u. 5. konzul, Tiberius 6. ismételten
fontos missziókat bizott rája: először elküldötte Germániába, később a két Bato
elleni küzdelemben neki juttatta az elővédet, mellyel megverte a dalmát Batónak
20,000-nyi seregét, s mindaddig fentartotta a római fegyvereket, amig maga
Tiberius meg nem érkezett. Egyáltalán mint pannoniai legatus pro praetore
maradandó érdemeket szerzett magának. Benső barátja volt Germanicusnak, de
Ovidiusnak is, aki száműzetésből több költeményt intézett hozzája. Valeria
Messalina, l. Messalina. - Két V. Asiaticus, alighanem apa és fiu. Amaz
Caligulának eleinte kebelbarátja, később ellensége, aki halálát is okozta; emez
Nero idejében eleinte a lázadó Vindexnek jobb keze, majd Vitelliusnak hive és
veje; a 69. év harcaiban veszett el Rómában. - Cajus V. Flaccus Setinus Balbus,
Vespasianus korának egyetlen római költője; irt egy elbeszélő költeményt az
argonauták kalandjáról, melynek tárgyát rodusi Apolloniostól, nyelvkincsét
Vegiliustól vette kölcsön. Magát V.-t a későbbiek (Statius és Silius,
Claudianus és Dracontius) erősen utánozták, sőt a középkorban is kedvelték. Művének
kiadásai közül említendők: régebben a Heinsius-féle (Amsterdam 1680),
Burman-féle (szakszótárral, Utrecht 1702) és Wagner-féle (Göttinga 1805);
újabban a Schenkl-féle (Berlin 1871), Bährens-féle (Lipcse 1875) és Langen-féle
(Berlin 1897). A kritikai és magyarázó tanulmányok bibliográfiáját v. ö.
Teuffel, Geschichte der römischen Literatur (5. kiad., 317. fejezet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német