Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Valerius... ----

Magyar Magyar Német Német
Valerius... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Valerius

-család, jeles patricius nemzetség az ókori Rómában, mely eredetét egy félig mesés Volusus V.-ra vezette vissza, aki Sabinumból jött Rómába Titus Tatius király idején. A köztársaság korának folyamában több ágra szakadt, melyek mellékneveikkel (Corvus, Flaccus, Laevinus, Maximus, Messalla, Poplicola, Potitus, Volusus) különböztek egymástól, de azért mindig egységes nemzetséget alkottak, ami legjobban abból tünik ki, hogy ugyanazon melléknevek fordulnak elő a családnak különböző ágaiban. Az idők folyamában egyes ágak elszármaztak a provinciákba (Valerii Asiatici), sőt a kliensek és patronusok viszonya folytán a plebejusok közé is beékelődtek (Valerii Tappones és Triarii), ami azonban nem gátolta, hogy a nagy család zöme a császári kor arisztokráciájának kebelében végig élje a császárok idejét is. Nevezetesebb sarjai a következők: Publius V. Poplicola, egyike a fő tényezőknek a Tarquiniusok elűzetése ügyében. Kr. e. 508. mint konzul biztosítja Róma belső nyugalmát és legyőzi a Tarquiniusokat és szövetséges társaikat. Ismételt megválasztatása alkalmával szerencsés háborukat viselt a vejibeliek és etruszkok (Porsenna) ellenében; 504. a szabinokkal is sikeresen mérkőzött, majd ennek befejeztével 503. meghalt. A nép fényes temetéssel, életében pedig a Poplicola (népbarát) melléknévvel tisztelte meg. - Az előbbinek testvére Manlius V. Volusus, hatalmas katona, harcolt Porsenna ellen, majd Kr. e. 505. konzul korában leverte a szabinokat, 496. pedig a latinok ellen küzdött, s a Regillus partján vívott emlékezetes csatában súlyos sebeket kapott. A volszkusoknak és szabinoknak újabb fenyegető fellépése alkalmával diktátor lett, s ugy ebben mint a nép szecessziója alkalmával a plebs kibékítésében sikerrel járt el. - Lucius V. Poplicola Potitus, Kr. e. 449. Horatiusszal a Leges Horatiae Valeriae által lényegesen hozzájárult a szenátus és a nép között felmerült ellentétek kiegyenlítéséhez. Ugyanakkor mint konzul leverte az equeket és volszkusokat, 445. pedig újból kibékítette a szenátust és a népet egymással. - Cajus V. Potitus Volusus, Kr. e. 410. mint konzuláris tribun legyőzte az equeket. - Lucius V. Potitus, Kr. e. 406. ugyanazon minőségben győzelmesen harcolt a volszkusok ellen, majd a következő években egymásután verte meg a vejibelieket, volszkusokat és faliszkusokat. - Lucius V. Potitus, Kr. e. 392. még nagyon fiatal korában konzul lett, s mint ilyen legyőzte az equeket az Algidus mellett. - Publius V. Poltitus Poplicola, Kr. e. 386. Camillusszal együtt küzdött Antium és Etruria ellen, 377. pedig Satricum mellett döntő győzelmet aratott a latinokon. - Marcus V. Corvus, első babérait nagyon fiatalon, a gallusok ellen küzdve szerezte, kiknek egyikét, egy óriási, párbajban legyőzte, amiben a hagyomány szerint egy holló volt segítségére; erről a körülményről vette Valerius a melléknevét. 348. alig 23 éves korában konzul, 346. leverte a volszkusokat, 343. a szamnitokat. Bátorsága emberséges viselkedéssel párosult; ezzel csillapította le nagyobb áldozat nélkül a capuai rabszolgaháborut, egyúttal pedig olyan tekintélyre tett szert, hogy midőn 299. az etruszkok ellen reá ruházták a diktátori méltóságot, az utóbbiak pusztán nevének hirére is letették a fegyvert. Kerek száz esztedős korában, szerető kortársak és utódok között hunyta le szemeit. - Marcus V. Maximus, Kr. e. 313. konzul, fényesen harcolt a samniumbeliek ellen. - Marcua V. Maximus Messala, Kr. e. 263. konzul, Hierót is, a karthagóiakat is legyőzte Sziciliában. Állítólag ő hozta az első napórát Sziciliából Rómába. - Publius V. Falto, Kr. e. 241. kitünt az Egati-szigetek mellett, csekélyebb szerencsével harcolt 238. a gallusok ellen. - Publius V. Flaccus, Kr. e. 219. Saguntum előtt tárgyalásokat folytatott Hanniballal; a második pún háboruban (216) egy hajóraj parancsnoka. - Marcus V. Laevinus, Kr. e. 215.sikeresen küzdött a karthagóiak, majd a következő évben makedoniai Fülöp ellen; 210. megkapta Sziciliát, mint provinciát; ebből egyre jobban kiszorította a karthagóiakat, akiktől egyebek között Agrigentumot is elvette, 208. és 207. Afrika partjain portyázott, megh. 201. mint makedoniai proprétor. - Lucius V. Flaccus, Kr. e. 195. konzul, egymásután küdött a gallusok, az inszubrok és Antiochos ellen; megh. 180. - Cajus V. Laerinus, 176. mint konzul a ligurok ellen hadakozott; 174-172. ismételten járt diplomáciai kiküldetésben Etoliában és Makedoniában. - Lucius V. Flaccus, Kr. e. 100. Marius konzultársa, akit amaz ugy választott meg, hogy tervei számára engedelmes eszközt nyerjen. Ebben azonban csalódott, mert V. neki is, Cinnának is nem egyszer erélyesen ellenszegült. - Cajus V. Flaccus, Kr. e. 93. konzul volt és a keltibereket egy nagy csatában legyőzte. - V. Antias, római történetiró, Sullának kortársa. Irt egy történeti művet, melynek címe az idézőknél hol Historiae, hol isét Annales; anyaga 75 könyvben felölei az egész római történetet az őskortól a szerző idejéig. Livius fő forrásul használta, de a történelmi kritika világánál nagyzónak és hazudozónak tünik fel. Munkájának töredékeit Peter gyüjtötte össze a Hist. Rom. Reliquiae I. kötetében; értekezést Liebaldt irt róla: De Valerio Antiate (Naumburg 1840). - V. Cato, galliai családból származott, Sulla idejében a száműzések folytán egész vagyonát elvesztette és azóta felváltva foglalkozott tanítással és irodalommal. Szerelmes és mitologiai tárgyu költeményeket irt; ámde az ál-vergiliusi hagyatékban előforduló két szerelmes pásztorköltemény (Dirae és Lydia), melyeket Scaliger óta neki tulajdonítottak, nem tőle való. - Marcus V. Messala Niger, jeles szónok, aki Kr. e. 54. Scaurus védelmével Cicerónak tetszését is kiérdemelte; 61. konzul. - Cajus V. Triarius, Pompejus és Caesar mérkőzésekor amannak tengeri főparancsnoka; Farzalosznál is tevékeny hadvezér. - Marcus V. Messala Corvinus, államférfiu, iró és műbarát, l. Messala. - Fia Marcus V. Messala (néha Messalinus is) Kr. u. 5. konzul, Tiberius 6. ismételten fontos missziókat bizott rája: először elküldötte Germániába, később a két Bato elleni küzdelemben neki juttatta az elővédet, mellyel megverte a dalmát Batónak 20,000-nyi seregét, s mindaddig fentartotta a római fegyvereket, amig maga Tiberius meg nem érkezett. Egyáltalán mint pannoniai legatus pro praetore maradandó érdemeket szerzett magának. Benső barátja volt Germanicusnak, de Ovidiusnak is, aki száműzetésből több költeményt intézett hozzája. Valeria Messalina, l. Messalina. - Két V. Asiaticus, alighanem apa és fiu. Amaz Caligulának eleinte kebelbarátja, később ellensége, aki halálát is okozta; emez Nero idejében eleinte a lázadó Vindexnek jobb keze, majd Vitelliusnak hive és veje; a 69. év harcaiban veszett el Rómában. - Cajus V. Flaccus Setinus Balbus, Vespasianus korának egyetlen római költője; irt egy elbeszélő költeményt az argonauták kalandjáról, melynek tárgyát rodusi Apolloniostól, nyelvkincsét Vegiliustól vette kölcsön. Magát V.-t a későbbiek (Statius és Silius, Claudianus és Dracontius) erősen utánozták, sőt a középkorban is kedvelték. Művének kiadásai közül említendők: régebben a Heinsius-féle (Amsterdam 1680), Burman-féle (szakszótárral, Utrecht 1702) és Wagner-féle (Göttinga 1805); újabban a Schenkl-féle (Berlin 1871), Bährens-féle (Lipcse 1875) és Langen-féle (Berlin 1897). A kritikai és magyarázó tanulmányok bibliográfiáját v. ö. Teuffel, Geschichte der römischen Literatur (5. kiad., 317. fejezet).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is