Valerius Maximus

római történetiró. Szegény sorsu családból származott s jóbarátja és jóakarója Sextus Pompejus által (konzul Kr. u. 14.), akit ázsiai hadjáratába is elkisért, kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott. Ázsiából visszatérve, történeti és életrajzi tanulmányokra adta magát, melyeknek eredménye az a mű, melyet 28-32. megirva Tiberiusnak ajánlott és melynek címe: Factorum et dictorum memorabilium libri novem. A munka előadása dagályos, szelleme határozottan szolgai, egész lényege és felfogása az adomát összetéveszti a komoly történettel, V. mégis ugy az ó- mint a középkorban egyike volt a legolvasottabb iróknak, akinek művéből kivonatok készültek (a Julius Paris-féle és Januarius Nepotianus-féle napjainkig megmaradt), s akit a középkorban, sőt a humanizmus korában is utánoztak. Ékesen szóló példa az utóbbira Galeotti könyve Mátyás király jeles mondásairól. Művét kiadták: Haase (2 köt., Páris 1823); Kempf (Berlin 1854 és Lipcse 1888), továbbá Halm (Lipcse 1865).

Forrás: Pallas Nagylexikon