Valgius

Rufus, római iró és költő, Kr. e. 12. consul suffectus. Hajlama az irodalmi körök felé vonzotta, hol sokoldalu képzettségével előkelő szerepet játszott és a vezérférfiakkal, első sorban Horatiusszal bizalmas barátságban volt. Irt költeményeket (elegiák és epigrammok), melyeknek reánk maradt töredékei bizonyítják, hogy szerzőjük szellemét egészen áthatották a görög tanulmányok. Azonkivül latinra fordította pergamoni Apollodoros rhetorikáját, tudományos kutatásainak eredményeit pedig egy külön munkába állította össze (De rebus per epistulam quaesitis), melyet római tudósok (Plinius stb.) nagyra vettek. Irt végül egy tankölteményt a füvek erejéről. Életét és műveit megbeszélte Unger, De C. V. Rufi poematis (Halle 1848).

Forrás: Pallas Nagylexikon