Váli

1. Béla, iró, szül. Szabadkán 1858 máj. 3-án, megh. Budapesten 1896. Bölcsészeti tanulmányai végeztével a doktori címet elnyervén, a közoktatásügyi minisztériumba lépett mint fogalmazó. 1877 óta nagyban foglalkozott szinészeti tanulmányokkal. A Magyar szinészet története címü művével 100 aranyas pályadíjat nyert 1886. Később Bayer Józseffel (l. o.) együtt irta meg sokkal nagyobb terjedelemben a magyar nemzeti szinészet történetét. Azóta igen sok hasonló irányu munkája jelent meg, többek közt: Az aradi szinészet története. Ő hozta haza Vas Gereben műveit Bécsből s adta ki összegyüjtve műveit életrajzával. 1892. mint a kormány képviselője szervezte és vezette a bécsi szinészeti kiállításon a magyar osztályt. E lexikon számára szinészek életrajzait irta.

2. V. Ferenc, pedagogus, szül. Magyar-Sókon (Nyitra) 1810 szept. 30., megh. Pápán 1882 dec. 13. Iskoláit Losoncon, Pozsonyban, Komáromban és Pápán végezte s ez utóbbi helyen 1833. köztanító (publicus praeceptor), a rá következő évben szénior, 1837. a révkomáromi ref. gimnázium igazgatójává hivták meg. Nőül vette ásvai Jókai Esztert, Jókai Mór testvérnénjét. A szabadságharcban mint nemzetőr-tüzér vett részt. A harc lezajlása után 1849. meghivták a pápai ref. főiskolába a neveléstan tanárául. A neveléstan mellett mg a természettudományokat tanította. A szegény tanulóknak valóságos atyjuk volt, kiktől a szó szó mellett az anyagi segélyt sem sajnálta s jövedelmének jelentékeny részét ezekre költötte. Munkái: Ásványrajz (1852); Vegytan, de amelynek csak egy része jelent meg nyomtatásban.

Forrás: Pallas Nagylexikon