Vallásos költészet
a költészetnek igen nevezetes köre, mely nem annyira
műfajilag, hanem tartalmilag határolódik el. V.-nek nevezzük akár a lirai, akár
az epikai, akár a drámai költészetnek mindazon termékeit, melyekben a vallási
eszme a fő. Mivel a vallási érzék egyike az emberi közösség legáltalánosabb,
legmélyebb és kulturailag legelőbb fejlődött érzelmeinek, természetes, hogy az
érzésekből táplálkozó költészettel egy gyökérről fakadt, a költészetnek egyik
legdúsabb forrásául szolgál, s hogy a költészet első fejlődésében kiválóan
vallásos volt. Az epika a mitoszokból alakult, a lira himnuszokból állt és a
dráma a kultuszból fejlett ki. Oly viszonyban volt a költészet a vallással,
mint a többi művészetek is, melyeknek ha nem anyja, de tápláló testvére volt
sokáig a vallás. Az emberi lélek kibontakozásával a költészet mind többféle
tárgyát és eszmét vett föl, melyek messzibb állnak a vallástól, ugy hogy a V.
ma csak egy tartomány a költészet tágas birodalmában. Ide tartoznak nevezetesen
a legendák, zsoltárok, himnuszok, de sok nagyobb epikai vagy drámai mű is, mint
p. Milton Elveszett paradicsoma stb. A V.-nek az a része, mely istentiszteleti
célokra van szánva és erre egyházilag autentikusan elfogadva: az egyházi
költészet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|