Vallásos költészet

a költészetnek igen nevezetes köre, mely nem annyira műfajilag, hanem tartalmilag határolódik el. V.-nek nevezzük akár a lirai, akár az epikai, akár a drámai költészetnek mindazon termékeit, melyekben a vallási eszme a fő. Mivel a vallási érzék egyike az emberi közösség legáltalánosabb, legmélyebb és kulturailag legelőbb fejlődött érzelmeinek, természetes, hogy az érzésekből táplálkozó költészettel egy gyökérről fakadt, a költészetnek egyik legdúsabb forrásául szolgál, s hogy a költészet első fejlődésében kiválóan vallásos volt. Az epika a mitoszokból alakult, a lira himnuszokból állt és a dráma a kultuszból fejlett ki. Oly viszonyban volt a költészet a vallással, mint a többi művészetek is, melyeknek ha nem anyja, de tápláló testvére volt sokáig a vallás. Az emberi lélek kibontakozásával a költészet mind többféle tárgyát és eszmét vett föl, melyek messzibb állnak a vallástól, ugy hogy a V. ma csak egy tartomány a költészet tágas birodalmában. Ide tartoznak nevezetesen a legendák, zsoltárok, himnuszok, de sok nagyobb epikai vagy drámai mű is, mint p. Milton Elveszett paradicsoma stb. A V.-nek az a része, mely istentiszteleti célokra van szánva és erre egyházilag autentikusan elfogadva: az egyházi költészet.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Himnusz