Vallatás

a bűnperben általános értelemben a terhelt kihallgatása; speciális jelentése a beismerő vallomás kikényszerítése, mely különösen a beismerésen alapuló inquizitorius perben játszott nagy szerepet. A V.-ra szolgáló eszközök a büntető eljárásban pontosan körül voltak irva. A V.-nál bármi kínzás vagy testi bántalmazás alkalmazását már az 1790-91. XLII. t.-c. eltiltotta s e tilalmat ismételték az országbirói értekezlet szabályai is. Ennek dacára újabb időben mindinkább gyakoriakká váltak az esetek, melyekben a vádlott az előyomozásban tett vallomását visszavonta azzal az indoklással, hogy a közigazgatási közegek azt erőszakkal vették ki belőle. A büntető igazságszolgáltatás ily veszélyeztetésének meggátlása végett a Kuria elnöke átiratilag kereste meg 1885. az igazságügyminisztert, ki 186. évi 42,123. sz. a. körrendeletet bocsátott ki, melyben felhivja a biróságokat, hogy minden egyes esetben, midőn valakit a csendőrség a fogházba bekisér, a biróság egy birói tagja hallgassa ki a letartóztatottat arra nézve, hogy ki tartóztatta le, volt-e eddig elzárva, egészségi állapota milyen, vannak-e testén sérülések s ha igen, hol keletkeztek azok. Ha pedig az illető a csendőrség vagy rendőrség részéről történt bántalmazásról panaszodnék, a fogházorvos azonnal vizsgálja meg. E körrendeletnek megvolt a kellő hatása, amennyiben legújabb időben a csendőri kínzások esetei gyérültek.

Forrás: Pallas Nagylexikon