Vállyi

János (nagykéri), a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka, szül. Majtison (Szatmár) 1826 nov. 24., megh. u. o. 1896 aug. 3. Felsőbb tanulói pályáját Sárospatakon és Eperjesen végezte. Joggyakornok Debrecenben, Budapesten a királyi táblánál ügyvédi vizsgát tett 1846.; részt vett az 1847-48-iki pozsonyi diétán; a szabadságharc alatt nemzetőrszázados az erdélyi hadjáratban. 1850. járásbiró, de a hűségi eskü követelése előtt lemondott; nagy birtokán gazdálkodott s félrevonulva élt Majtison. A szatmári egyházmegye tanácsbirájává 1851., segédgondnokává 1856. választatott. Kitartással küzdött az 1859 szeptemberi pátens ellen; a kormány üldözőbe vette és mint lázítót elitélte. A fehérgyarmati választó kerület 1861-ben országgyülési képviselőjévé kiáltotta ki; még négy ízben viselte e tisztet, mindig az ország független önállásáért küzdvén az ellenzéken. Az egyházmegye 1882. ünnepelte meg gondnokának 25 éves jubileumát. Egy év mulva (1883) Tisza Kálmánnal szemben az egyházkerület főgondnoki székébe emelte a többség bizalma. Számos jótékony alapítvány őrzi emlékét.

Forrás: Pallas Nagylexikon