Valódi liliomfák

A valódi liliomfák (Magnolia) nemzetségét a modern rendszertanok a liliomfafélék (Magnoliaceae) tagjaként a magnoliidák kládba, a liliomfa-virágúak (Magnoliales) rendjébe sorolják, tehát nem a valódi kétszikűek (Eudicotyledon) közé, mert fejlődési vonaluk még az egyszikűek kiválása előtt elkülönült a többi kétszikű növényétől. Mivel kialakulásukkor a méhek még nem jelentek meg, a valódi liliomfákat bogarak porozzák be - termőleveleik (carpel) ezért durvák, nehogy a táplálkozó bogarak megsértsék őket. Dél-, illetve Kelet-Ázsiából származnak, ahol trópusi hegyekben, szubtrópusi és és egyéb meleg égövi vidékeken élnek az üde talajú erdőkben, savanyú kémhatású, tápanyagban gazdag talajon. Több fajuk (részben emberi közreműködéssel) Európába is átterjedt; hazánkban az üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon, de csak szórványosan fordulnak elő. Örökzöld és lombhullató fajok is tartoznak közéjük. Törzsük nem sokkal a föld felett elágazik, és legalábbis eleinte bokrosan nő. Fordított tojás alakú, de a végén kihegyesedő leveleik hetekkel, a virág után hajtanak ki; száraz időben a szélük megbarnul és összepöndörödik. Színpompás, nagy, a lilioméhoz, illetve a tulipánéhoz hasonló alakú virágaik miatt számos fajukat termesztik. Egyértelműen a humuszban gazdag, lehetőleg savanyú talajokat kedvelik. Kertészeti szempontból a nemzetséget két csoportra oszthatjuk: Azok a fajok, amelyek a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat, különösen kényes, igényes növények, és ezért hazánkban gyakorlatilag nem termesztik őket. Leveleik akár a 20-30 cm-t is elérhetik. Többségük fatermetű. Azok a fajok, amelyek a lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt, szintén igényesek ugyan, de jobban elviselik Magyarország éghajlatát. A talajra és a nedvességre érzékenyek ugyan, de a szennyezett, városi levegőt jól viselik. A liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak a liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera).