Valószinüségszámítás

Valamely eset bekövetkeztének mértéke a valószinüség, melyet a közéletben a szerint itélünk meg, amint az illető esemény bekövetkezte mellett szóló okok erősebbek, mint az azt akadályozók; mennyiségtanilag a valószinüséget (u. n. matematikai valószinüség) oly törttel fejezzük ki, melynek nevezője az összes lehető esetek száma, számlálója pedig a kedvező esetek száma; p. két kockával ötöt hogy dobjunk, annak valószinüsége ⁴/₃₆ = ¹/₉, mert két kockával összesen 36 dobás lehet (mindegyik kocka mind a hat oldala a másik kocka hat oldalával eshetik), ezekből azonban ötöt csak négy dobás (1 és 4, 2 és 3, 3 és 2, 4 és 1 szem) ad. Az ilynemü V.-ban az összes, valamint a kedvező eseteket kombinációk tana alapján számítjuk. Fontos szerepe jut a V.-nak a biztosítás, nyudíjalapok számítása stb. terén, melyeknél természetesen a felhasznált adatok számával nő a V biztossága. Van egyszerü és összetett V., ha t. i. egy eset valószinüségét magában (p. valamely 35 éves férfiu még 10 évig fog élni) vagy más esettel együtt tekintjük (p., hogy ugyanakkor ma 28 éves neje is még él). Az összetett valószinüség az egyszerüek sorozata. Egyik kiváló alkalmazása van a V.-nak az u. n. legkisebb négyzetek elméletében (l. Kiegyenlítő számítás). A V. első nyomirata Fermat és Pascal levelezéseiben akadunk; Huygheus, Bernoulii Jakab és Laplace fejtették ki bővebben. Az igen gazdag irodalomból felemlítjük: Laplace, Théorie analytique sur les probabilités (u. o. 1814); Littrow, Wahrscheinlichkeitsrechnung in ihrer Anwendung (Bécs 1832); Hagen, Grundzüge d. Wahrscheinlichkeitsrechnung (Berlin 1882); magyarul Vész János Ármin irt: A legkisebb négyzetek elmélete és bevezetésül a valószinüségi hánylati eleme (Pest 1869) címen.

Forrás: Pallas Nagylexikon