Váltóelévülés

a váltói jogok (keresetek) megszünésének egyik módja. Az elfogadó, s a saját váltó kibocsátója elleni kereset a váltó lejártától számított három év alatt évül el. A kibocsátó, s a többi előző elleni visszkereset elévül: 1. három hó alatt, ha a váltó Európában, kivéve Izlandot és a Faröi szigeteket, volt fizetendő, vagy a visszkereső ott lakik; 2. hat hó alatt, ha Ázsiának és Afrikának a Közép- és Fekete-tenger melletti partvidékein, és ezen tengereknek az említett földrészekhez tartozó szigetein; 3. 8 hónap alatt, ha a váltó valamely más Európán kivüli országban, vagy Izlandban, vagy a Faröi szigeteken volt fizetendő, vagyis a visszkereső ott lakik. A váltóbirtokos ellen a fentebbi esetekben az elévülési idő az óvás felvétele napjával veszi kezdetét; a forgató ellen pedig, ha előbb fizetett, mint ellene a váltókereset megindíttatott, a fizetés minden más esetben a kereset kézbesítése napjával kezdődik. Az elévülés a kereset megindítása által megszakíttatik, de csak azon váltókötelezett irányában, ki ellen a kereset irányult. A visszkeresettel megtámadott forgató jogosítva van visszkereseti jogainak az elévülés elleni biztosítására előzője ellen perbejelentéssel élni; ez esetben a perbejelentő visszkereseti jogainak elévülése az ellene hozott birói határozat jogerőre emelkedésének időpontjától veszi kezdetét. Az elévülés hivatalból figyelembe nem vétetik, mindamellett sommás eljárásnak elévültnek látszó váltó alapján helye nincs. A váltóadós ellen nyitott csőd a megkezdett elévülést megszakítja s szünetelteti. Ha a váltó elévült, a váltóbirtokos a kibocsátó s elfogadó ellen köztörvényi úton felléphet, amennyiben ezek az ő kárával gazdagodnának; a forgatók ellen ily keresetnek helye nincs (1879. XXVII. t.-c. 84-90. §§).

Forrás: Pallas Nagylexikon