Váltóképesség
A váltójog csak az u. n. szenvedő V.-et szabályozza, mely
alatt értjük azt a képességet, amelynél fogva valaki váltónyilatkozattal
önmagát érvényesen lekötelezheti. Ily képességgel mindenki bir, ki terhes
szerződéseket jogérvényesen köthet, tehát a nagykoruak vagy nagykorusítottak.
Nők azonban férjhez menetelük esetében is (amely által minden más tekintetben
teljeskoruakká lesznek) a 24-ik életév betöltése előtt csak akkor nyernek
V.-et, ha önállóan ipart űznek. Törvényünk tehát az általános V. elvét fogadta
el. A V. hiánya csak azt erdményezi, hogy a váltóképtelen nem lesz kötelezve,
de ez a váltón előforduló többi személyek érvényesen elvállalt kötelezettségére
befolyással nincs. A V. hiánya csak kifogás folytán vétetik figyelembe. A V.
külföldiekre nézve rendszerint honosságuk országának törvényei szerint
intélendő meg. Azonban a saját országa törvényei szerint V.-gel nem biró idegen
a belföldön elvállalt váltói kötelezettségért felelős, ha őt hazai törvényünk
szerint a V. megilleti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|