Váltókereset

tágabb értelemben minden kereset, mely váltói jogot érvényesít; szűkebb értelemben csak az egyenes V.-ek, t. i. az elfogadó, a saját váltó kibocsátója s ezek kezesei elleni keresetek. Ilyen kettő van; a biztosítási és fizetési. Biztosítási keresetnek helye van, ha 1. az elfogadó csőd alá jutott, 2. ha az elfogadó ellen a váltó elfogadása, illetve kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás sikertelenül megkisértetett. Fizetési keresetnek akkor van helye, ha a váltó lejáratkor ki nem fizettetett. A telepített váltónál szükséges ezen felül, hogy a váltó a telepesnél bemutattassék s a sikertelenül történt bemutatás óvással konstatáltassék, kivéve ismét azt a két esetet, ha telepes megnevezve nincs, vagy ha a telepes váltóbirtokos. A bemutatás a telepítés esetétől eltekintve, csak azon célból szükséges, hogy az elfogadó (saját váltó kibocsátója) késedelembe essen. A fizetési kereset tárgya, ha a váltóbirtokos óvást vett fel, 1. a ki nem fizetett váltóösszeg s ennek a legjárattól számított 6% kamata; 2. az óvási s egyéb költség s 3. ¹/₃% váltódíj. Ha a váltó nem óvatoltatott meg, a váltótőke s annak a lejárattól, illetve a bemutatástól számított 6% kamata. Az a forgató pedig, ki a váltót beváltotta, követelheti: 1. az általa kifizetett összeget a fizetés napjától számítandó 6%-os kamatokkal; 2. a felmerült költségeket; 3. ¹/₃% váltódíjat (1876. XXVII. t.-c. 50. és 51. §§).

Forrás: Pallas Nagylexikon