Váltóügyvéd

Az 1840. XV. t.-c., tekintettel arra, hogy először szabályozta nálunk az addig jórészt idegen váltói viszonyokat, a váltóbiróságok előtti eljárásban a felek képviseletére a V.-eket jogosította fel. V. csak az lehetett, ki a rendes ügyvédi vizsgán kivül a váltó-feltörvényszék előtt a váltójogból szó- és irásbeli vizsgát tett. E vizsgálatról a feltörvényszék bizonyságlevelet adott; új esküt a V.-ek nem tartoztak tenni. Ez az eredete a köz- és V. elnevezésének. Ma ez az intézmény csak történeti emlék, mert az 1874. XXXIV. t.-cikkbe iktatott ügyvédi rendtartás nem ismeri a külön V.-i vizsgálatot, hanem csak az egységes ügyvédi vizsgát.

Forrás: Pallas Nagylexikon