Váltóügyvéd
Az 1840. XV. t.-c., tekintettel arra, hogy először
szabályozta nálunk az addig jórészt idegen váltói viszonyokat, a váltóbiróságok
előtti eljárásban a felek képviseletére a V.-eket jogosította fel. V. csak az
lehetett, ki a rendes ügyvédi vizsgán kivül a váltó-feltörvényszék előtt a
váltójogból szó- és irásbeli vizsgát tett. E vizsgálatról a feltörvényszék
bizonyságlevelet adott; új esküt a V.-ek nem tartoztak tenni. Ez az eredete a
köz- és V. elnevezésének. Ma ez az intézmény csak történeti emlék, mert az
1874. XXXIV. t.-cikkbe iktatott ügyvédi rendtartás nem ismeri a külön V.-i
vizsgálatot, hanem csak az egységes ügyvédi vizsgát.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|