(franc. douane), a régi használatu pénzügyi műszó, amelynek
jelentése azonban az idők folyamán változott. Régente, különösen azon
korszakokban, amidőn az állami szervezet korlátolt volta és lazasága mellett
sok önkormányzati teendőt és jogot gyakoroltak a helyi hatóságok és magánosok,
általában szokás volt az, hogy az az utak, hidak s révek használatáért helyi
hatóságok is, meg magánosok is vámokat szedtek; sokszor egyes községek,
különösen nagyobb városok, forgalmi adók gyanánt hajtottak be vámokat. Ily
értelemben ma már csak utak, hidak és révek közlekedési és átkelési illetékeit
nevezik vámoknak, ezeken kivül azonban szorosabb értelemben csak
azokat a közvetett adókat jelölik e névvel, amelyek az ország határain átmenő
áruk után fizetendők. Szabatosabban határvámnak nevezik e forgalmat, amely a
harmincad-rendszerből fejlődött ki. Harmincad volt a neve a középkorban azoknak
a vámoknak, amelyeket akkor nemcsak az ország határán, hanem annak belsejében
is szedtek és pedig nem mindig az államkincstár számára, mert legtöbbször egyes
nemesek, papok vagy városok kiváltságképen, vagy köztisztviselők fizetés
helyett kapták a harmincadszedés jogát. E vámnak neve onnan ered, hogy a
forgalomban levő áruknak harmincad részét, vagy ennek pénzértékét követelhette
a vámos. Hazánkban körülbelül a XIII. sz. elejéig jobbára uzus jogán szedték,
de már 1235. IV. Béla általános harmincad-regesztrumot adott ki, mely szervezi
a harmincadszedés módját s kimondja, hogy ugy a bel-, mint a külföldi árukért
fizetendő. Ezután majd minden királyunk alatt történtek e tekintetben
intézkedések, legutoljára az 1788-iki általános harmincad-rendtartás és az
1842-iki harmincad-hivatali utasítás, amelyeknek némely rendelkezései még ma is
érvényben vannak. Amilyen mértékben terjedt az állam hatásköre és szaporodott
sokféle feladata: azon mértékben általánosította az állam a maga részére való
vámszedés jogát; a kiváltságokat lassanként megszüntette, vagy a maga részére
foglalta le és e mellett új vámszedő-helyeket állított fel a maga számára.
Mária Terézia alat a Commerzienrath majdnem minden kiváltságokat megszüntetett
s ez idő óta csak az állam szed hazánkban vámot. Vannak behozatali, kiviteli és
átviteli vámok s az egyes áruk a forgalom iránya szerint más és más vámtarifa
szerint vámoltatnak meg (lásd Kivitel, Kiviteli vám). Eredetüket tekintve
lehetnek a vámok: a) autonom vámok, ha az illető állam a maga fenségi jogai
alapján, önhatalmulag állapítja meg vámtarifáját; b) szerződés-vámok,
ha az illető állam más államokkal egyetértve állapítja meg vámrendszerét. Hatályukat nézve vannak általános és kivételes vámrendszerek; a
kivételes vámok lehetnek különbözeti és kedvezményes vámok. A különbözeti vám
azt jelenti, hogy a más-más országból származó áruk más és más vámtételekkel
rovatnak meg. A kedvezményes vámok közé tartoznak a kikészítési eljárásra és a határszéli forgalomra, meg a bizonytalan eladásra, p. vásárokra szánt
áruk vámjai, továbbá a tarifakedvezmények, vámvisszatérítések és
vámmentességek. Szokásban van az ellenségeskedő államok között az, hogy
különböző pótvámokkal és tilalmakkal meg rendtartási
zaklatásokkal akadályozzák egymás forgalmát; az ilyen vámokat nevezik harci
vámoknak. Céljaikat tekintve megkülönböztetjük a pénzügyi vámokat,
amelyeknek kivetésénél az állam pénzügyi érdekei s a védelmi vámokat,
amelyeknek megállapításánál főként az ország lakosainak gazdasági érdekei
voltak irányadók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német