vám
adózás, meghatározás
A vám olyan árukra kivetett adószerű kötelezettség, amelyek átlépnek egy vámhatárt. A vámok a külkereskedelmi politika fontos eszközei közé tartoznak, bár jelentőségük a szabadkereskedelmet előmozdító nemzetközi egállapodások következtében mára jelentősen csökkent. A domináns közgazdaságtani irányzatok szerint a vámok, az adókhoz hasonlóan, torzítják a piaci mechanizmusokat, így - rövid távon mindenféleképpen - jóléti veszteséget eredményeznek. A vámok csoportosítása. A kivetés alapja szerint.
Ha a kivetett vám alapja az áru mennyisége (tehát például minden kilogramm után 200 forintot kell fizetni), akkor specifikus vagy mennyiségi vámról beszélünk. Ma már Svájc az egyetlen ország, amely a specifikus vámok rendszerét alkalmazza. A specifikus vám alternatívája az érték- vagy ad valorem vám, amely az áru értékének meghatározott százalékával egyenlő. Ezt a százalékot, vagyis a vám kulcsát, többnyire gyakran változtatják az import- és exportadatok függvényében. Egy bizonyos értékhatár alatt a kulcs általában 0%, vagyis nem kell vámot fizetni. A kivetés célja szerint. A vámok kivetésének legfontosabb célja évszázadokon át az állami (vagy városi, földesúri) bevételek biztosítása volt. Az ilyen célú vámokat szokás fiskális vámoknak nevezni. A 19. század végére különböző adók (forgalmi, jövedelemadó) és járulékok váltak a költségvetési bevételek alapjává, ezzel a vámok fiskális szerepe elhalványodott. A védővámok esetében a cél valamilyen hazai ágazat védelme. Azzal, hogy a vám megdrágítja a külföldi importőrök termékeit, a hazai ermelők is magasabb árat szabhatnak, így megnő a profitjuk és nagyobb az esélyük a fennmaradásra. A büntetővám esetében a kivető célja, hogy fellépjen valamilyen dömping ellen, illetve megtorolja a másik ország által kiszabott vámot, vagy az exportőreinek juttatott támogatást.
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|