Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vámbéry... ----

Magyar Magyar Német Német
Vámbéry... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vámbéry

Ármin, utazó és tudós, szül. Dunaszerdahelyen 1832 márc. 19. Atyja már születése után néhány hónappal meghalt. Anyja, hogy árva gyermekeit képes legyen tisztességesen felnevelni, újból férjhez ment, de várakozásában nagyon csalódott. Mostoha atyja, bár derék ember volt, igen kevéssel járulhatott hozzá a háztartás költségeihez és igy alighogy a fiuk felnőttek, elküldték őket a szülői házból, hogy maguk gondoskodjanak önfentartásukról. Csak három évig járt iskolába, mely idő alatt tanítói nem győzték eléggé dicsérni kiváló szellemi képességeit; azután, tizenkét éves korában, egy női szabóhoz adták mesterségre. De nemsokára otthagyta a szabóműhelyt, mert a Nyék falubeli zsidó korcsmáros felszólította, hogy álljon be hozzá nevelőnek. Ott néhány forintot megtakarítva, Szent-Györgyre (Pozsony) ment, hogy az ottani gimnáziumba beléphessen. Szükségleteiről hitsorsosai gondoskodtak. Kitartó szorgalmának köszönhette, hogy már az első latin osztályban előmenetelére nézve a második eminens lehetett. Különösen a latin nyelvben mutatott fel bámulatos haladást s ezáltal magára vonta tanárai figyelmét, akik tőlük telhetőleg szintén támogatták. 1846. Pozsonyba ment, hogy ott folytassa tanulmányait. «Annak a szép városkának ott a kék Duna mellett minden utcaköve beszélhetne valamit, ha szólni tudna, a nyomorról, melyen keresztül mentem», irja önéletirásában, de azért nem csüggedt el s kitartó szorgalma folytán itt is a legjobb tanulók közt foglalt helyet. Ha az iskolai év végét ért, kezébe vette a vándorbotot és nekivágott a nagy világnak, hogy kielégítse égető szomját megismerni a többi kulturnépeket. A legtöbb európai nyelvet már középiskolai évei alatt elsajátította. 20 éves korában annyira elsajátította a törököt, hogy szótár nélkül is képes volt olvasni. 1857. valósíthatta meg végre azt az ábrándját, hogy tudományos kutatások eszközlése céljából beutazza a Keletet. Eötvös József báró erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette, sőt szabadjegyet is szerzett neki Galacig és pénzt, hogy tovább utazhassék Konstantinápolyig, ahol V. hosszabb ideig tartózkodott, hogy a törökök szokásaival, nyelvi, vallási s társasági sajátosságaival alaposan megismerkedhessék. Egy Püspöky nevü magyar ember, ki mint emigráns élt Konstantinápolyban, szivesen osztott meg vele szegényes szállását. Nemsokára egy gazdag ifju török fogadta fel francia nyelvmesterének s ez nemcsak gondtalan életet biztosított neki, hanem azon előnyt is, hogy most szinről-szinre megismerhette a török háztartást és tanítványa révén, aki igen megkedvelte, más befolyásos török családokat is. Még jobb dolga lett azután, hogy Kmetty tábornoknak ajánlatára Husszein-Daim pasa hadosztály-parancsnok házába vette, hogy fiát Hasszán bejt nevelje. A ház vekilkhardsja (major domus), egy ősz anatoliai muzulmán megtanította teljesen a keleti szokásokra, hogyan kell illendően ülni keresztbe tett lábakkal, megfelelő fej- és kéztartással, mikép kell prüszkölni, ásítani, enni stb. Főnöke a nevezetes Kuleli összeesküvés részese is volt, mely Abdul Medsid és tanácsosai ellen irányult s mely a török állam bajainak gyökeres orvoslását remélte az akkori kormány kiirtása által elérni. Az összeesküvés fázisaiba V. is be lett avatva s ő maga is sokban járult hozzá a kedélyek lelkesítéséhez, midőn az 1848-iki forradalmi mozgalmaikból beszélt el egyes részleteket. Itt ismerkedett meg az összeesküvés fejével Ahmed efendivel, a bagdadi molláhval is, aki megengedte, hogy gyakran látogassa meg őt Nur Oszmanije kollegiumban, ahol V., ki ezen idő alatt már több keleti nyelvet és tájszólást sajátított el, igen sokat tanult, különösen pedig keleti gondolkozást, észjárást, ugy hogy teljesen ázsiai emberré alakult át, a nélkül természetesen, hogy e miatt hátat fordított volna a nyugati kulturának. Hat évi konstantinápolyi tartózkodása alatt több tudományos munkát is irt, 1857. adta ki az első török-német szótárt és azonkivül a magyar történetre vonatkozó török történeti munkákat fordította, mely fordítások az akadémiai folyóiratban jelentek meg. 1860., midőn a m. tud. akadémia levelző tagjának választotta, ajánlkozott, hogy beutazza a Kelet idegen utazóktól eddig kevéssé érintett vidékeit, hogy a magyar nép fajrokonait, nyelvrokonságának esetleges nyomait kikutassa. Az akadémia 1000 frttal támogatta ezen tervének kivitelét. Jól sejtvén, hogy mint európai ember sok üldözésnek lett volna kitéve, a nélkül, hogy kutatásai eredménnyel járnának, álruhába öltözött és mint török dervis járta be Kelet járatlan vidékeit. A török hatóságokhoz fermánokat kapott, melyek mint Resid efendit ajánlották, a nélkül, hogy európai származása v. utazásainak célja meg lett volna említve. 1863 márc. 28-án egy karavánhoz csatlakozott, mely bokharai hadsikból (mekkai vándorlókból) állott. Majd a Kaspi-tengert elérvén, egy turkmén hajóra szállt s igy jutott el Asurába, Gömüstepébe s Etrekbe, a legnagyobb turkmén táborokba. A khivai khán karavánjához csatlakozhatva, 20 nap alatt tette meg az utat a khivai sivatagon át, ahol előtte európai ember még sohasem járt és hol folyton nagy veszély fenyegette, hogy megismerik és csak lélekjelenlétének és útitársai barátságának köszönhette, hogy nemcsak megmenekült, de még olyan szent életü dervisnek ismerték el, hogy a kegyetlen Szeid Mehemed khánt megáldhatta. 22 napig tartózkodott folytonos veszélyektől környezve Bokhrában, onnan Szamarkand felé fordultak. Tovább azonban már nem nyomulhatott, búcsut vevén útitársaitól, visszatért Teheránba 1864 jan. A persa sah előtt már elárulhatta kilétét és az dús ajándékokban részesítvén őt, kitüntette a naprenddel és gondoskodott, hogy útján Európa felé zavartalanul folytassa. Európában első útja Londonba vezette. V. londoni időzése talán legfényesebb lapja szereplésének. Minden kör ünnepelte és a magasztalás látható jeleivel halmozták el. Az ottani Royal Geographic Society estélyén (jun. 27.) felolvasták értekezéseit s ő maga is tartott szabad előadást folyékony angol nyelven bokharai útjáról. Az angol kormány és a londoni társaság vetekedett egymással V. kitüntetésében. Az oxfordi egyetem rendes tanári tanszéket ajánlott neki, mit azonban, hazájának akarván szentelni működését, nem fogadott el. A francia udvarnál is barátságos fogadtatásra talált. 1865 jul. 21. kinevezték a pesti tudományos egyetem tanítója és csak később rendes tanárának a keleti nyelvek tanszékére. Azóta mint tanár s publicista széleskörü működést fejt ki. Anglia középázsiai uralma érdekében élénk propagandát fejtett ki, ami a Néva partján sok ellenséget szerzett neki. Törökországgal és Angliával, valamint a német tudományos körökkel állandó összeköttetést tart fönn; számos külföldi lapnak és folyóiratnak munkatársa (Times, Allgemeine Zeitung, Nineteenth Century, North American Review, Deutsche Rundschau stb.) s gyakran tart külföldi tudományos társaságokban és nagyobb angol városokban felolvasásokat. A keleti viszonyokra vonatkozó politikai nézetei mindenütt méltó figyelemben részesülnek és Viktória angol királynő éppen ugy, mint Abdul-Hamid szultán akárhányszor fordultak hozzá tanácsért.

Munkái: Türkisch-deutsches Wörterbuch (Konstantinápoly 1858); Albuska (csagataj-török szógyüjtemény, török kéziratokból fordította, Pest 1862); Középázsiai utazás (u. o. 1865). Ezen munkája megjelent német, angol, francia, olasz, dán, svéd, hollandi, török, urdu és orosz nyelven; Vándorlásaim s éleményeim Persiában (Pest 1864, megjelent németül és angolul is); Cagataische Sprachstudien (Lipcse 1867); Vázlataim Közép-Ázsiából (Pest 1868, németül és angolul); A keleti török nyelvről (Pest 1869); Indiai tündérmesék (u. o. 1870); Uigurische Sprachmonumente u. das Kudaiku-Bilik (Lipcse 1870); Oroszország hatalmi állása Ázsiában (Pest 1871, németül Lipcse 1871); Gesch. Bokharas oder Transoxaniens von der frühesten Zeit bis zur Gegenwart (magyar és angol nyelven is); Central-Asien und die englisch-russische Grenzfrage, Gesammelte politische Schriften (Lipcse 1873, angolul is); Der Islam im XIX. Jahrhundert (u. o. 1875, lengyelül és franciául); Sittenbilder aus dem Morgenlande (Berlin 1896); Die primitive Kultur des turko-tartarischen Volkes (1879); V., his life and adventures, written by himself (London 1883); A magyarok eredete (Budapest 1882, ugyanazon évben 2. kiadás); V. utazásai Ázsiában (az ifjuság számára átdolgozta Radó V., 2 köt., u. o. 1894); Keleti életképek (u. o. 1876); A török faj etnologiai és etnográfiai tekintetben, németül is Das Türkenvolk címen (u. o. 1885); La Turquie estelle susceptible de réformes? (u. o. 1878); La lutte future pour la possession de l"Inde, aperçu des progres de la Russie dans l"Asie centrale (Páris 1886); Hungary in ancient, mediaeval and modern times (with the collaboration of Louis Heilprinn, London 1887); Die Scheibaniade. Özbegisches Heldengedicht in 76 Gesängen von Prinz Salih Mohammed. Text, Übersetzung und Noten von V. (Bécs 1875); Der Zukunftskampf um Indien (u. o. 1886); Der Ursprung der Magyaren (Lipcse 1882); A magyarok keletkezése és gyarapodása (Budapest 1895). V. ezenkivül rendkivüli irodalmi tevékenységet fejtett ki magyar, német és angol nyelven több európai és amerikai, részint politikai, részint tisztán tudományos folyóiratban és a mellett több európai kormánynak belázsiai kérdésekre nézve felvilágosításokkal szolgált. E lexikonnak is munktársa.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is