Vámpir

(Vampyrus spectrum Geoffr.), a hártyás orru, rovarevő kézszárnyuak közé tartozó állatfaj; háta sötét gesztenyebarna, hasa sárga-barna; alsó ajkán elől két igen nagy szemölcs emelkedik; felső és alsó metszőfogai érintik egymást, ha száját befogja. Testhossza 15 cm., szárnyszélessége 68 cm. Gujanát és Amerika középrészét lakja. A felőle terjesztett azon nézet, hogy az ember vérét is kiszívja, mese.

V., olyan síri szellem, vagyis elhunytnak olyan feljáró lelke, aki az élőket különféle módon, leginkább mégis vérük kiszivása által háborgatja és károsítja. Ezen az egész földkerekségen elterjedt ősrégi babonás képzet Közép-Európában leginkább a délszláv népeknél van kifejlődve, amelyeknél még egész a legújabb időkig sírtörésre és hullacsonkításra vezető hatását lehetett tapasztalni ez erősen a néplélekbe gyökerezett babonának. A V.-hit sokféle alakulatai közül a legnevezetesebbek egyike az, amely szerint az ilyen kisértő lélek denevér-formában garázdálkodik. E felfogás emléke rejlik a mi magyar «denevér» szavunkban is, amely egyenesen a görög eredetü szláv netopir származéka, amint azt különösen a V. és a lidérc szavakra nézve is kimutatni igyekezett Edelspacher a Nyelvőr V., 151-159. old. (l. Lidérc). A V.-hit ősrégi voltáról és világszerte elterjedéséről v. ö. Liebrecht Félix, Zur Volkskunde (34., 58., 195., 282. old. s az ott idézett irodalmat). Magyarországi V.-hitről Ipolyi, Magyar mitologia (230. s köv. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon