Vámraktárak
épület
az I. és II. osztályu vámhatósági kezelés alatt állanak és
rendszerint csak a vámkezelés alá eső tárgyak befogadására szolgálnak.
Vámkezelés alá nem tartozó árukat csak a vámhivatal különös engedélye alapján
lehet a V.-ba felvenni. Közveszélyes és különös gondozást kivánó tárgyak
részint feltétlenül, részint feltételesen ki vannak a V.-ból zárva.
Letéteményezőnek az tekinthető, aki a bevallásért felelős s ennek joga, sőt
kötelessége az, hogy időnkint az árukat maga vagy megbizottja vizsgálja meg. Az
átvételkor hivatalos vizsgálat után a szabályszerü módon elhelyezik az árukat a
raktárba, ahol azok mindaddig őriztetnek, mig a letéteményező, esetleg ennek
jogutódja v. a vámbevallás által a vámeljárást kéri, v. pedig más
intézkedésével a vámterületről ismét külföldre szállítja az árukat. A raktári
kezelés alatt a vámhivatal az áru jó karban tartása érdekében semmiféle
műszaki, technologiai munkát vagy költséget nem vállal magára. A letéteményező,
illetőleg ennek jogutódja köteles az áruk után raktárdíjat fizetni, amely a
budapesti, fiumei és pozsonyi fő vámhivataloknál 100 brutto kg.-onkint 1 kr., a
többi V.-nál pedig 1/2 kr. minden napra. A vámeljárásnak
alávetett áruk számára azonban tiz raktárdíjmentes nap van engedélyezve. A
kincstárnak a V.-ban elhelyezett árukra a raktárdíj erejéig zálog- és
megtartási joga van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|