Vanilia

(Vanilla Swartz, Benkőnél csokoládégyümölcs), a kosborfélék (Orchideae) családjába tartozó növénynem; léggyökerekkel kapaszkodó cserjeszerü növény, zöldszinü húsos törzzsel, váltakozó húsos, felül csaknem bőrszinü levelekkel, fürtös vagy sátoros virágzattal; hosszas s megérve húsos terméssel, mely a hegyén kezdve két kopáccsal reped. Ebben az apró magvak balzsamos illatu sűrü nedvben vannak. A Közép-Amerikában vadon termő síklevelü V. (V. planifolia Andr., gyümölcse az ismeretes fűszer. Termesztve előnyösen megváltozik; legtöbbre becsülik az olyan gyümölcsöt, mely húsos, erős illatu, sötétbarna vagy fekete szinü, nem reped fel és kristálytűkkel van tele. Apró magvát vagy gyökeres vesszőjét nyirkos-kérgü fa (p. kákaó) derekára helyezik, és a virágának porzódását, amit azelőtt csak bogárkák végeztek, Morren 1837-iki lüttichi sikeres kisérlete óta mesterségesen hajtják végre. A V. növénye 30, sőt 40 éven át évenkint vagy 50 gyümölcsöt terem. Félig érett állapotában szedik le és a szétrepedezés meggátlására gyapjutakarók közt melegetve aszalják. A V. akotó részei (zsír, viasz, gyánta, mézga és éteres olaj) változó arányuak; legértékesebb akkor, ha az utóbbi, a vanilin sok benne. A mexikóié 1,60, az indiai oceánbeli Mauritius- és Réunion-szigetié 2,68, a jávaié 2,75%. Mexikó, Franciaország és Németalföld szállítja szét. Azelőtt hamisították, de most, amióta a vanilint mesterségesen és olcsón állítják elő, csupán az érett gyümölcs vagy a pompona-V. (V. pompona Schied.) gyenge zamatu termésével (V. cimarona) értéktelenítik el. Hazájából a spanyolok hozták; Clusius 1602-ben csak nevét ismeri, de Plukenet 1696. képét és leirását közli. V.-nak nálunk a Heliotropium kerti virágot is nevezik. V. ö. de Vriese, De Vanielje (Leida 1856); Delteil, La Vanille, sa culture (Páris 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon