Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Váradi... ----

Magyar Magyar Német Német
Váradi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Váradi

híres emberek

1. Antal, drámai és lirai költő, a szinművészeti akadémia igazgatója, szül. Závodon (Tolna) 854 máj. 2. Atyja Weber Ferenc hosszabb ideig volt tanító Budán és orgonista a tabáni kat. templomban, s később Tolnába költözött, ahol Tevel és Závod közt egy kis birtoka volt. Itt (egy malomban) született V., s itt halt meg az atyja már 1855 nov. A korán özvegyen maradt anya Pécsre költözött, hogy iskoláztathassa fiát. Ott végezte az elemi iskolát s a zirciek főgimnáziumában a nyolc osztályt. Azután Pestre ment s az egyetem bölcsészeti karán Toldyt, Heinrich Gusztávot és Greguss Ágostot hallgatta. 19 éves korában letette a doktorátust a magyar és német nyelvből, irodalomból és az esztetikából, s egyszersmind tanári oklevelet nyert. Már egyetemi hallgató korában 1871-ben tanított a Müller-Hampel-féle kereskedelmi iskolában, később a Szőnyi-féle magángimnáziumban és a tanárképző gyakorlóiskolában. Csakhamar helyettes tanár lett a VI. kerületi (terézvárosi) főreáliskolában, majd 1875. rendes tanárrá nevezték ki a budai II. kerületi főreáliskolához. Innen hét évi szolgálat után az V. kerületi reáliskolához helyezték át, ahol Hofer Károly igazgatása alatt 13 évig működött. Már budai reáliskolai tanár idejében Paulay Ede ajánlatára a szinészeti iskolához (most országos szinművészeti akadémia) nevezték ki tanárrá; később titkára lett az intézetnek, 1895 óta pedig igazgatója, Irni már gimnázista korában kezdett s a pécsi irodalmi (önképző) körben nyerte az első pályadíjakat; ennek később elnöke lett s a kör évkönyveiben jelentek meg első verses és szépirodalmi dolgozatai. Már Pécsről küldözgetett verseket Tóth Kálmán lapjának, a Fővárosi Lapoknak, ahol azok megjelentek. Egyetemi hallgató korában három évig járt a szinészeti iskolába, e pályára mintegy utalták alakjának és hangjának előnyei és nagy ábrázoló képessége; azonban a sors ugy akarta, hogy ne szinész legyen, hanem drámairó. 1874. (20 éves korában) pályázott először az akadémiánál a Karácsonyi-díjra Iskariótjával. Később négyszer nyert akadémiai jutalmat: Tamóra, A tőr, Charitas (szomorujáték) és Szent Margit asszony (1897) c. darabjaival. 1875 szept. 22. adták először Iskariótot a nemzeti szinházban. Azóta az említetteken kivül szinre kerültek ott: Az eredendő bűn, Rafael (dráma), A hunn utódok, A szent korona, Az úttörők és számos fordítása. E termékeny szinműirói munkásság mellett egyik legnevezetesebb élő lirikusunk V.; négy kötet költeményt adott ki, u. m.: Költemények, Ujabb költemények. Az én világom és Legendák könyve. Éppen a legenda egyik specialitása V.-nak, ki a vallásos elemhez minden modern költőink közt legjobban hajlik; lirájának az érzelmes és patétikus hang a legerősebb jellemvonása; feltételenül mestere a nyelvnek és formának. Regényei: A festett világ, A hamis istenek, A láthatatlan irás s Szent Agatha levelei. Irt Aesthetikát, Költészettant, Szavalókönyvet, Jelmeztant, szerkesztett Szinműtárat, mind a szinművészeti akadémia használatára. Fordította a Nürnbergi mesterdalnokokat, Jean de Nivelle-t, a Szöktetést a szerailból. Operaszövegei: István király (Erkelnek), Atala (Sárosynak), Tamóra (Elbertnek), Acca (Mihalovics Ödönnek), Falu rossza (Hubaynak). 25 év óta munkatársa számos napi- és hetilapnak és folyóiratnak. 1893 óta szerkeszti az Ország-Világot. Lefordította Moliere Szerelem mint orvos c. vígjátékát (kiadta a Kisfaludy-társaság) s Goethe Faustjának második részét, melyet kommentárokkal is ellátott s Aischylos Oresteia-ját, mellyel a Kisfaludy-társaságnál dicséretet nyert. Ezenkivül igen sok apró munkája jelent meg. E lexikon négy utolsó kötetének szinészeti cikkeit részben ő irta. V. ritka termékenységének bámulatos technikai készsége áll szolgálatában; mint rögtönző talán páratlan ma nálunk. Tartalmi szempontból kiváló vonása költészetének a vallásos elem kultusza mellett az általános emberi érzelmek rajza. V. tagja a Kisfaludy- és Petőfi-társaságnak, a nagyváradi Szigligeti-társaságnak és 1895 óta dramaturgja a nemzeti szinháznak. 1886. a francia akadémia tisztje címét nyerte. 1890. koronás arany érdemkeresztet kapott, 1892. a szerb Szent-Száva-rend commandeur-keresztjét; 1896-ban a vaskorona-rend lovagja lett.

2. V. Péter, érsek.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is